A Metro: Exodusnak nem lesz könnyű dolga, hiszen február 22-én jelenik meg, egy napon olyan címekkel, mint a Days Gone, az Anthem vagy a Crackdown 3 (bár ez utóbbira még azért egyrészt nem mernénk mérget venni, másrészt nem biztos, hogy ez jelenti a legnagyobb fenyegetést).
Az ukrán fejlesztőcsapatnál azonban nem tétlenkedtek az elmúlt években, és nemcsak a játékmenetet dolgozták át, hanem a technikai oldalra is hatalmas hangsúlyt fektettek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy már az Nvidia prezentációjában is ez volt az egyik játék, amin keresztül bemutatták a ray tracing technológiában rejlő lehetőségeket. Az előadás után aztán oda is ültettek minket egy géphez, amiben már egy RTX 2080Ti dübörtgött, és 20 percen keresztül nyúzhattuk a játékot.
Gyönyörű pusztulás
A látványra biztosan nem lesz panaszunk. A demóban a lemenő nap fényénél indultunk útnak, időközben pedig ránk is esteledett. Az új megjelenítési módszereknek köszönhetően a romos házakba beszűrődő napsugarak, a tábortűz falon táncoló fénye, és az éjjeli sötétségben elsuhanó árnyak is fantasztikusan néztek ki, valósághűvé, hihetővé téve ezzel az egész jelenetet. Bár akadtak még nem száz százalékosan kidolgozott textúrák, és néha az fps is beesett 60 alá, ezeket írjuk a félkész játék számlájára: több mint fél év van még a megjelenésig, ez bőven elég arra, hogy kipofozzák az ilyen apróbb hibákat.
Harcolni csak okosan
Beszéljünk inkább a játékmenetről, mert itt is magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak a fejlesztők. Persze nem kell attól tartani, hogy agyatlan lövöldözésbe csap át a játék, hiszen a döntés továbbra is a mi kezünkben van azt illetően, hogy milyen megközelítést választunk. A lopakodás ezúttal is fontos szerepet kap: észrevétlenül elosonhatunk az őrök vagy mutáns fenevadak mellett (már ha ki nem szagolnak minket), nyílpuskával szedhetjük le az őrszemeket, és a rögtönzött csapdákat is kerülgetnünk kell. Ugyanakkor ha úgy tartja kedvünk (vagy épp nem jön össze a lopakodás), előránthatjuk a lefűrészelt csövű shotgunt, és elkezdhetünk puffogtatni a banditák tanyáján. A fegyvereket a menet közben lootolt kiegészítőkkel fel is szerelhetjük, így nagyobb tárat, távcsövet, és megannyi egyéb extrát is felpattinthatunk. Lehet akár duplacsövű puskánk vagy távcsöves számszeríjunk is. A gyógyuláshoz most már elég megnyomni egy gombot, hősünk pedig magába döfi az éltető fecskendőt (miközben a másik kezünkben lévő géppisztolyból akár szórhatjuk is az áldást), így aki nem akar, annak egy pillanatra sem kell lassítania, feltéve, hogy felkészülten érkezett a harcba.
Az életünkre törő rosszfiúk nem öltönyös bűnözők ugyan, de egyáltalán nem hülyék. Remekül használják a fedezékeket, megpróbálnak mögénk kerülni, ha pedig a hatalmas túlerő ellenére is sikerül kiirtani a fél táborukat, akkor megadják magukat. Hogy ilyenkor egyszerűen álomba szenderítjük-e őket egy jobbossal, vagy elvágjuk a torkukat, az már ránk van bízva. Bár a tetteink következményei ebből a demóból nem voltak teljesen világosak, egyáltalán nem lennék meglepve, ha az NPC-k máshogy reagálnának a közeledésünkre attól függően, hogy végeztünk-e a barátaikkal néhány órával korábban.
Mindent egybevéve a Metro: Exodus egy kifejezetten izgalmas címnek tűnik, ami várhatóan valamivel pörgősebb lesz elődjeinél, de egy fikarcnyival sem kevésbé hátborzongató, amikor bedurvulnak a dolgok. Februárban meglátjuk.
