Kattints. Mondd a helyes választ. Nézd meg azt a három tárgyat a szobában. Gyere be, menj ki. Harcolj, fuss el. Nézd meg a feliratot a végén. Döntöttél valamit, ez lett belőle. Ilyen egyszerű modellel ekkora sikert elérni érthetetlenül zseniális feladat. A Telltale Games ráérzett arra, hogy a casual játékosok és a hardcore réteg is elérhető valahogy, és csak annyi kell hozzá, hogy megfelelően képzett és tehetséges történetírók alázattal nyúljanak egy témához. Nincs csúcs grafika – igazság szerint a The Walking Dead első évada óta képtelenek azt a pár hibát is kijavítani –, nincs különösebben túlbonyolított játékmenet, csak egy interaktív folytatásos filmélmény, ahol drámai helyzetekkel igyekeznek a játékost a fotelbe sulykolni. Vagy éppen abba, amiben ül.
A tűz és jég blabla
Nem igazán hittem el, hogy a Telltale fentebb vázolt játékrendszere sokáig eladja majd magát. Oké, engem a zombikkal megvenni nem volt túl nagy művészet, de azt hittem, hogy azért idővel megunható a választásokkal és drámával tarkított, ugyanakkor mégis csak teljesen lineáris, passzív játékélmény. És nem. Pedig a The Wolf Among Us, a Tales From The Borderlands sem az a habkönnyű téma, a Minecraft-féle modellt meg elképzelni sem tudom. Kőkeményen meg kell felelni a rajongóknak, a Trónok harca esetében pedig ez hatványozottan igaz. Ahogy egyébként a Zen Studios a licencelt flipperasztalokkal, úgy a Telltale is megtalálta a legfontosabb utat a sikerhez: ügyel a részletekre. A hangulat, a látványvilág és persze a Game of Thrones esetében még a színészek is passzolnak a sorozathoz, Ramin Djawadi kiváló főcímdala is felcsendül – minden adott a varázshoz, már amennyiben az ember szereti a szériát.
A Forrester család krónikája
Érdekes, de kézenfekvő ötlet volt egy, csak könyvolvasóknak derengő szálat behúzni. A Forrester család pont elég perifériára szorult északi kolónia ahhoz, hogy akár nélkülük is teljes legyen a történet, de okosan illeszkedve a nagy egészbe izgalmas részesei lehetnek a vastrón körüli székfoglalónak. A Vörös nász napjával indul a történet, tehát nagyjából a harmadik és negyedik évad között vághatunk neki a hatrészes, epizodikus ürülékkeverésnek, mert hát alapvetően arról lesz szó, hogy a széteső család hogyan képes fennmaradni a több szálon futó drámai cselekményben, ha már egyszer az egészet elbarmolták azzal, hogy Rob Stark mellett indultak háborúba korábban. Ja, és azt most jelezném, ha valaki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a sorozatot, akkor semmit nem fog érteni az egészből.
Ez a sorozat mehetne az HBO-n?
Nem akarok spoilereket futtatni, tehát legyen elég annyi, hogy igen. A feszültség megvan, a dialógok ülnek, pillanatok alatt véget ér a felvezető epizód. A játékmenet ismert, semmi újdonságra ne számítsunk; belekényelmesedett a Telltale a tutiba, bár ez a műfaj kicsit talán többet érdemelne, egy komolyabb RPG-vonal is elférne ilyen erős sztori mellett. A látvány kissé festményekre emlékeztető, művészibb, mint a The Walking Dead vagy a The Wolf Among Us, de semmivel sem szebb, és az animációk néha röhejesek, ezt viszont már szintén megszokhattuk, pénzkeresésre mennek a fiúk, és azzal főznek, ami akad a konyhán. Apróbb bugok és akadások már fel sem tűnnek, pont azt a szintet hozzák, amit meg kell ugrani, úgyis elviszi a sztori a hátán az egész élményt. És ebben nem is tévednek, én is elégedetten álltam fel a kb. másfél órás felvezető után. Mindent megkaptam, amit vártam, de szívesebben vennék többet.
Kár, hogy már most borítékolható, hogy ennél többet nem remélhetek látványban, játékmenetben, maximum a hangulatot és a drámát tudják majd úgy csavarni, hogy szaggassák az idegrendszerem, és esetleg a döntéseim valóban hatással lesznek a cselekményre, bár ezzel kapcsolatban azért vannak még fenntartásaim. De nem akarok már az elején rossz arc lenni, mert sikerült kétszer is megrökönyödnöm egy órán belül, és várom, hogy végigjátszhassam a folytatást. Bejött megint az üzlet, kedves Telltale, kicsit morogva ugyan, de fáradok a kasszához.
