Igazán időszerű, hogy végre megjelent a FIFA 14, hiszen melyik magyar lelkes focidrukker ne szeretné újra és újra átélni a "Bukaresti Csodát" avagy a "hősök 90. percét" a monitorok előtt ülve is, ahol mi magunk is kikaphat...izé akarom mondani, kiállhatunk a becsületünkért?! Vagy esetleg a Real Madriddal bizonyítanád be, hogy Bale megérte a pénzét? Talán Neymar lesz ugyanolyan meghatározó, mint Brazíliában volt? Nos, ezeket még talán nem tudhatjuk, de a FIFA 14-et játszva, már lehet sejtésünk arról, hogy mi előtt fogjuk tölteni a következő egy évünket.
Melyiket szeressem?
Kinek mi volt a kedvenc FIFA epizódja? Talán az EURO 2000, ahol ollózva több gólt rúgtunk, mint simán? Vagy a World Cup 2002 ahol máig megmagyarázhatatlan módon a legjobb játékosok lövése olykor tűzgolyóvá változott, mint a népszerű anime sorozatban? Egy biztos: sokszor nem feltétlenül technikai értelemben lesz a kedvencünk valami, hanem személyes élmény is kötődik hozzá. Számomra például ezért olyan emlékezetes a már fentebb említett EURO 2000, ahol a Barthez-Thuram,Blanc,Deassily,Lizarazu-Viera,Deshamps,Zidane,Djorkaeff-Henry,Trezeguet álom tizenegy a VB után a történelem során először az EB-t is elhódította.
Na de miért meséltem el mindezt? Nem vagyok én ilyen érdekes, csupán arra célzok, hogy mindenkinek megvan a saját története, ami miatt kiemelkedik egy-egy epizód, viszont a saját véleményünk ellenére a FIFA széria fejlődése sokáig kissé hektikus volt (persze a grafikától eltekintve). Ezzel szakított azonban a EA Sports pár éve és bár egy ideig PC-re nem engedték be az akkori "next-gen" grafikát, folyamatosan fejlesztették kis kedvencünket olyan hangzatos címszavak alatt, mint a "Tactical Defending, Impact Engine, vagy First Touch". De mint említettem, ezúttal egy következetes, évről évre összeálló, csiszolt és egyre jobban működő úton indultunk el, minek hatására a szkeptikusok évről évre elnyomták a "na már megint semmi sem változott" kissé túl hamar levont következtetést. Ez olyannyira nem igaz, hogy például az idei GameStar táborban előkerült FIFA 12-ben sokkal rosszabbul ment a góllövés, mint a 13-ban, amivel ugye az elmúlt évemet töltöttem, most akkor képzeljük el, hogy a még régebbi epizódok esetében mennyire éreznénk azokat a "nincs is semmi" változásokat.
Gyu-val egyetértve - aki a PES 2014-ről írt nektek pár nappal korábban- azt én is kijelenteném, hogy konkrét győztest nem hirdetek a FIFA és PES örök harcával kapcsolatban, de azt sem tagadtam soha, hogy hozzám és a játékstílusomhoz a FIFA áll közelebb. Az viszont mindenképp a PES dicséretére válik ebben az évben, hogy az ő "tizennégyesük" már megkapta az új házon belüli grafikus motort, míg a FIFA sorozat játékosai idén csak PlayStation 4-en, illetve Xbox One-on próbálhatják majd ki, persze csak azok, akik még ebben az évben hozzájutnak a next-gen konzolokhoz. Jövőre remélem a PC-s kiadást is felzárkóztatják, de nem úgy, mint ahogyan néhány nevetséges indokkal tették ezt pár évvel ezelőttig szegény személyi számítógépünkkel. Visszatérve az újításokra, lássuk hová csiszolták a dolgokat, pontosabban az eddigi nagyon is bevált játékmenetben megtalálható sajátosságokhoz tudtak-e idén is hozzátenni valamit a még tökéletesebb szórakozás érdekében?
Polip vagy-e, netán katona?
A kezelés legeslegfontosabb újítása, miszerint a továbbiakban nem kell az alap cselekhez nyomva tartani a bal triggert (L2), persze a dupla triggeres minihúzogatás megmaradt, viszont ennek értelmében az eddigi bal karos labda tologatás csak a sprint kar lenyomásával jön elő. Ami voltaképp logikus, hiszen általában futás közben szöktettük magunkat hosszan a széleken. Szintén fontos újítás a labda fedezésének lehetősége, ami a bal trigger, plusz bal kar irányaival működik. Értelemszerűen el kell telnie egy kis időnek, hogy kitapasztaljuk, hogyan érdemes használni, mikor és merről fedezzünk a ránk rontó védők ellen, valamint az is gyakorlást igényel, hogy a szerelés (B) gombot folyamatosan nyomva tartva, rángatni, húzogatni tudjuk labdás ellenfelünket - persze a bíró türelme is véges.
A fizika javulását is minden évben közhírré téteti az EA marketingért felelős részlege, de ezt joggal teszik, hiszen a pár évvel ezelőtti szinthez képest döbbenet mennyire "igazi" testtel bírnak, milyen gondosan összehangolt testrészekkel rendelkeznek játékosaink. Az irányváltoztatásaiknál például érezhető súlyuk, a lábuk viszonya a talajon, lassan már-már nézni is élvezetes ezeket a meccseket, még a kívülállók számára is. Az animációk játék közben és az átvezetőkben is vitán felül rengeteget fejlődtek, még ha maga a grafika, a "régi engine" miatt sokat első ránézésre nem is szépült. Ismételten ne feledjük, hogy az új grafikai motort és annak jótékony hatásait még nem láthattuk, de az ígéretek szerint a játékmenet szempontjából mellékes lesz a változás, inkább a szemünket kényeztetik majd.
Begyulladunk?
A következő generációs konzolokon várható Ignite motor remekül muzsikál majd, legalábbis az alábbi felsorolt legfőbb elemeket figyelembe véve:
Grafika: Az első cél a kifogástalanul, zökkenésmentesen futó 1080p-s grafika megvalósítása volt, amely talán 2013 végén nem is tűnik akkora számnak, de a programozók beszámolói szerint éppenséggel ez volt számukra a legtöbb energiát igénylő kihívás.
Közönség: A másik fontos dolog a közönség szebbé, jobbá tétele. Az élethűbb grafika miatt nyilván szebbek lettek, a nézők végre nem pixelekből álló kockahalmazok. De hogyan is értik azt, hogy jobb? Hogy lehet egy közönség jobb? Átkíséri a nénit az úton? Nem, hanem olyan hangulatot teremt, mint még soha, ami bár közvetlenül nem tesz hozzá a játékmenethez, emocionális szinten mégis nagyon sokat jelenthet.
Pro Instincts: Ez a készítők szerint szinte olyan lesz, mintha a játékosok MI-je meg tudná jósolni a jövőt (cseppet sem hangzik idegesítően, dehogy). Egészen pontosan az alábbi példával szemléltették ennek működését: jelenleg, ha szerelni akarunk becsúszással egy játékost, két dolog történhet: 1: sikerül, ütközés. 2: nem sikerül, nem találjuk el. Az új generációs konzolokon viszont egy ütközés minden apró lehetséges kimenetelét tudják szimulálni és a játékosok úgy pozicionálhatják a testüket, hogy akár az utolsó pillanatban is elkerüljék a bajt. Egyszerűbben kifejezve, még élethűbb fizika, Ignite engine for prez!
A meccs
Ami pedig a legfontosabb - még az újításoknál maradva - az a játékmenet, vagyis hogy milyen érzés játszani. Pontosan ez az, amit a FIFA hívők általában leginkább saját játékuk fő pozitívumának tartanak, hogy olyan dinamikus, adrenalinpumpáló meccseket tudunk játszani, mint talán máshol sehol. A vadiúj "Precision Movement" fejlesztésnek köszönhetően két dologgal gazdagodtunk. Az első a tudat, hogy az EA sosem fog kifogyni a hangzatos feature nevekből, a második pedig az, hogy a labda vezetése sosem volt még ennyire élethű. Ismételten érezhetjük, hogy a labda és a játékos két külön egyre valóságosabb fizikával rendelkező "tárgy", ami kiegészítve a már említett fedező rendszerrel (ahogy kitárt karokkal fedezzük a labdát) egy újabb lépés az élethűség felé vezető néhol rögös, de egyre tisztább úton.
A lövések is átalakultak. A jobb - vagy más - fizika miatt több a kipattanó, illetve az 1-2 kaotikusabb jelenetsor, lecsúszó, elpattanó labdák után azon kaphatjuk magunkat, hogy sok olyan típusú gólt lőhetünk, amiből keveset láttunk a FIFA 13-ban. A passzolás ereje is megváltozott. Ne csapkodjunk asztalt, ha az első pár meccsen az előző rész tapasztalatai után újra kell szoknunk többek között ezt is, kezdetben jó néhány indítás fog az ellenfélhez kerülni. Ha már a passzoknál járunk, beszéljünk az AI-ről, ami szintén érezhetően fejlődött. Bevallom őszintén, a gépi ellenfél része cseppet sem érdekel, a csapattársaink esze viszont annál inkább, vagyis befutnak-e szabad területre, jól lehet-e megjátszani őket, vagy sikítófrászt kapunk attól, ahogy egyedül kell megoldanunk mindent?!
Örömmel jelenthetem, hogy ezen a területen is fejlődés tapasztalható, ráadásul abbéli megnyugvásom miatt, hogy mindezt nem csak beképzelem, más tesztelők véleményének is utána néztem. Különösen a támadások helyezkedésénél számolhatunk be fejlődésről, mivel sokkal inkább érezzük úgy, hogy a gépi társaink úgy helyezkednek, ahogy mi is akarnánk és az előző résszel ellentétben már nem kell melegebb éghajlatra kívánnunk az EA Sports legutolsó dolgozóját is, amikor embereink közül senki sem jön a támadással.
Apró dolog, de a tipikus magyar mentalitással sokszor leszólt kommentár páros is fejlődött. Hajdú B-ék már arra is képesek, hogy egy témát utólag folytassanak, ha pl. egy hirtelen kialakuló gólhelyzet miatt azt megszakítják, ilyenkor a "Hol is hagytuk abba?" után megtudhatjuk a korábban elkezdett "sztori" végét. Ezen kívül szintén apróság, de fontos az aktualitás is. Például a Real Madriddal meccs elején Bale rekord igazolása a téma, és bár ezek a szó szoros értelmében a játékmenethez nem tesznek hozzá, mégis olyan kis nüanszok, amivel az EA tényleg olyan érzést ad nekünk, mintha részesei lennék az igazi 2013/14-es idénynek.
Az új menürendszer lesz az, ami elsőre feltűnik mindenkinek, hiszen évek óta nem esett át ekkora változáson és ez tulajdonképpen rá is fért, mivel nem csak több éves, de kissé elavult is volt már ennyi opciót belepréselni az alsó menüsorba. Sokszor még 1 év után is keresni kellett valamit az opciók terén és baromi idegesítő volt kibogarászni. "Ennek most vége!" - mondaná a TeleShop reklámszöveg és tényleg így van, ugyanis a hatalmas csempeszerű opciók között már könnyebb lesz megtalálni és megjegyezni a keresett dolgokat. A „kezdőlap” alatt mindössze négy kép található, látszik, hogy ezeket a készítők kiemelten fontosnak találták. Az első a kezdőrúgás, ahol villámgyorsan indíthatunk egy alap meccset a gép vagy társaink (akár 7v7) ellen. A második a hírek és értesítések, valamint furcsa módon a képességjátékok is idekerültek.
A második menüpont, a „lejátszás” már sokkal több figyelmet érdemel, ugyanis innen indíthatjuk el a különböző régi és új játékmódokat. Itt feltűnhet, hogy kicsit kevés a kép a beígért játékmódokhoz képest, de észrevehetjük, hogy bizonyos mozaikok alatt több opció is rejtőzik, amelyek között a megfelelő képen állva, a jobb kar ide-oda mozgatásával válthatunk. Így bújik elő például az „idények” alatt az új kooperatív online idény, vagy a kezdőrúgás alatti négy egyéb lehetőség is, amelyeknek nagy részét már láthattuk a FIFA 13-ban is. Az „Ultimate Team” biztosan sok felejthetetlen pillanatot fog okozni az igazi veteránoknak is, hiszen itt a különböző időszakok zsenijeivel szerepelhetünk Pelétől Ljungbergig, akiknek száma folyamatosan bővülni fog. Itt egyébként már-már RPG szerű elemekkel is találkozhatunk, mert lehetőségünk lesz megváltoztatni a játékosok pozícióját (mintha classokról beszélnénk), ezáltal megváltoztatva az alap skilljeiket is. Az "Artist" például értelemszerűen a passzok és irányítások mestere, és így tovább.
A harmadik fenti menü a „football club”, ahol a már szintén ismert EAS FC katalógus, egyéb értesítések, ranglisták és a barátlistánkon lévő emberekkel kapcsolatos tevékenységek találhatóak meg. A „személyre szabás” pedig értelemszerűen a különböző online és offline beállítások, valamint játékosok és csapatok szerkesztési lehetőségeit takarja.
A menü a meccsek alatti szünet közben is újszerű lett és ez még inkább a játék előnyére válik, ugyanis egyszerűbben válthatunk a felállások között, láthatjuk a legfontosabb meccsadatokat, és mindezt egy képernyőn - nem kell a régi alsó sorból kibogarászni. Nagyon fontos, hogy a verekedős játékokhoz hasonlóan itt is meg tudjuk nézni a speciális mozdulatokat - immáron a menüben. Természetesen speciális mozdulatok alatt a cseleket értjük, amiket nehézség szerint, emelkedő sorrendben tekinthetünk végig. Az utolsók előhozásához nem árt, ha valaki polip, de minimum botsáska.
Fújjuk le:
Az idei FIFA kívülről talán nem tűnik mérföldkőnek és nem kell újra tanulnunk hozzá az alapoktól a játékot, de kétségtelenül minden jó tulajdonságot megtartottak, jobbá tettek, és próbálták a kevésbé működő dolgokat is felhozni a már működők szintjére. A támadások szépek, látványosak, dinamikusak, és a licencekkel karöltve ismét itt fognak tartani minket még egy évre.
