Az erőszakos játékok alapvetően nem tesznek erőszakossá, ettől senkinek nem kell félnie. A sportjátékoktól nem lesz az ember sportos, de csak egy lépcsőt kell még beiktatni: el kell kezdeni mozogni.
Én például azért kezdtem el gördeszkázni (néhány haverommal, nagyjából tíz évvel ezelőtt), mert tetszett, amit a Tony Hawk's Pro Skater sorozat részeiben láttam, és ugyan azt tudtam, hogy nem fogok tudni a végtelenségig csúszkálni a csöveken, de azért pár trükkről úgy gondoltam, meg fogom tudni csinálni. Leragadtam az ollie-nál. Az is csak úgy-ahogy ment.
A Brock University pszichológusai, Paul J. C. Adachi és Teena Willoughby három éven keresztül figyelt egy csoport (összesen 1132) fiatalt (a kezdéskor 17-25 éves kor közöttieket), tanulmányozva videojátékos szokásaikat, önbecsülésük változását, és a sportokban való részvételüket. Kísérletük során megállapították, hogy hosszútávon szerepe van a sportjátékoknak a sportolásra való hajlamosság növelésében.
Ennek egyik oka, hogy a sportjátékok a testi sportokhoz hasonló pszichológiai hatással bírnak. A győzelem mindkét esetben növeli a magabiztosságot, míg a vereség bátorítja a tanulást és fejlődést. Sokszor ahhoz, hogy valaki jó legyen a videojátékban, többet kell megtanulnia magáról a sportágról és annak szabályairól is, ami meghozhatja a kedvet, hogy élőben is kipróbálja. Szerencse, hogy ez a lövöldözős játékoknál nem így van.
Ti mit tapasztaltatok? Hasonló reakciót váltanak ki belőletek is a sportjátékok, vagy inkább az esportokban hisztek?