Egy legendás sportkedvelő, kedvenc youtuberünk, Kiss Imi tért vissza hozzánk októberben mint a Chio Mozdulj Gamer nagykövete, és két egészen meglepő mozgásformában mutatta meg, mit jelent a mozgás öröme. Spoiler: rengeteget. Akármit is próbál ki Imi, hatalmas lelkesedéssel veti bele magát, nincs olyan passzív kolléga, aki ne érezné meg jelenlétében ennek a mindent elsöprő energiának a szelét; ha nem is táncolsz, azért jár a lábad a ritmusra. És miért írunk ilyen pátoszosan? Mert minket is megérintett a lelkesedés. Remek móka volt Imivel az MTK kézilabdapályáján kipróbálni ezt a csodálatos és nagyon kemény sportot (Terenyi Bianka, Szádvári Krisztina és Kovács Gréta segítségét külön köszönjük), és aztán egy halloweeni túrázásra is elcsábítottuk a Mozdulj Gamer keretében, amikor is többen jelmezben csatlakoztak hozzánk a Normafánál.
Láthattok képeket az eseményről, ha pedig a kézilabdás videó mozgatna meg jobban, keressétek meg a GameDay Iroda csatornát a YouTube-on, és ott az "Imi feat. MTK-s csajok KÉZILABDA!!!" című videót. Természetesen a szokásos nagykövetinterjú sem maradhat ki, ha már ilyen szépen összejöttünk.
GameStar: Hosszú évek után ismét a kézilabdapályára léptél a Chio Mozdulj Gamer nagyköveteként. Milyen élmény volt?
Kiss Imi: A kézilabda az egyik legkedvesebb sportom, talán ebben értem el a legtöbb sikert. Rettenetesen örülök, hogy elintéztétek nekem a játékot. Persze nem lenne bonyolult megoldani, hogy ismét járjak; ott kezdődik a dolog, hogy kell egy műanyag vagy parketta borítású csarnok. Ahhoz képest, hogy sosem voltam profi sportoló, sok kupát nyertünk egy kis, általános iskolás csapattal, és igencsak dagadt a mellünk, ahogy persze az iskola is nagyon büszke volt ránk; jó emlék. A másik dolog pedig az, hogy kipróbálhattam, mennyire kopik meg idővel a kézilabdatudás. Nos, ha nem is mozgok annyira összeszedetten, mint régen, azért jó, hogy megmaradtak a reflexek - beugrani, elhelyezni a labdát, megindulni, sprintelni, elkapni az indítást. Ahogy a videóban is látszik, a vége felé már elengedtem magam, és egy-két flikk-flakkolás is belefért. Szereztem gólt ejtésből, a hátam mögül dobott labdával, de persze ki is hagytam sok helyzetet, amiről azt hittem még a levegőben, ugrás közben, hogy gólt eredményez majd.
GS: Melyik sportot űzted először, gyermekkorodban rendszeresen?
Kiss Imi: A kézilabdát általános iskolában. Alacsony voltam, egy kicsit duci is, tehát fociban nem valami eredményes. A kézilabdában azonban kézzel vezetsz, kézzel kapod el a labdát - egyszerűen nincs még egy további karod, amivel alattomos szabálytalanságokra lennél képes, ez pedig bejött nekem.
GS: Melyek az első, sportoláshoz köthető emlékeid?
Kiss Imi: Szép emlék, amikor elmentünk területi bajnokságra. Tataháza, Bácsbokod, Bácsborsód, Nagybaracska - ilyen települések, kis falvak játszottak egymással területi meccseket. Mi mindig nagyon csúnyán kikaptunk fociban, de kézilabdában lealáztunk mindenkit. A legkedvesebb általános iskolás, vagyis gyerekkori sportélményem tehát ez az élmény: hogy jók voltunk kéziben.
GS: Mit sportolsz mostanában? Hogyan szakítasz rá időt?
Kiss Imi: Elkezdtem kondizni. Egy kedves barátom adott kondis tippeket, és legalább heti háromszor megpróbálok elmenni edzeni. Délelőtti bérletet vettem; mivel szabadúszó vagyok, megtehetem, hogy én osztom be az időmet, délelőtt pedig kevesebben vannak a konditeremben, mint délután és este. Illetve rájöttem, hogy ha az ember elmegy délelőtt edzeni, fölpörgeti a termelődő endorfin és adrenalin, és aztán délután sokkal több energiával lesz képes végezni a dolgát.
GS: Melyik sport maradt ki eddig az életedből, amit nagyon szívesen kipróbálnál?
Kiss Imi: Életemben egyszer teniszeztem az unokatestvéremmel, aki egyébként budapesti amatőr tornákat is nyert már - és akkor rájöttem, hogy ha valamit nem nekem találtak ki, az a tenisz. Mégis, ha valamit nagyon szeretnék rendszeresen űzni, az ez a sport. Borzasztóan menőnek néz ki, alaposan megdolgoztatja az izmokat, rendkívül technikás sport, és még 60-70 évesen is lehet művelni, szóval olyasmi, mint a futás. Jó lenne, ha egyszer úgy rendesen megtanítana engem valaki teniszezni. Vagy fallabdázni.
GS: Mit tudsz mondani azoknak, akiket érdekelnek a sportok, de nehezen mozdulnak ki otthonról, a gép elől, mert nincs elég motivációjuk?
Kiss Imi: Legyen társaságuk. Én például nem mentem volna le kondiba, hogyha Dani barátom nem kísér el. Bármilyen sportba is próbálsz belekezdeni, mindig legyen valaki, aki segít - vagy motivációval, vagy tényleg az adott sporttal kapcsolatos technikai tanácsokkal. Ezek fontosak, rosszul sportolni, edzeni ugyanis igencsak veszélyes. Azt javaslom, hogy ha valaki szeretne kipróbálni egy sportot, keressen a baráti körében olyan embert, aki ért hozzá, vagy ne szégyelljen elmenni egy sportegyesületbe. Merthogy pont azért vannak, hogy kedvet csináljanak, és segítsenek az adott sportág művelésében.
GS: Október végi közös kirándulásunk kapcsán hadd kérdezzem meg: szoktál egyébként túrázni?
Kiss Imi: Igen, és imádom - bár nem gyakran kerül rá sor. Minden szilveszter után egy kis társasággal - a három legjobb gyerekkori barátommal bérlünk valahol, egy kis zsákfaluban egy házat, ahol szépen főzünk magunkra, és egész nap járjuk a környéket. Nyilván azért is egész nap, mert minden egyes alkalommal eltévedünk… de nincs is igazi túra eltévedés nélkül. Szóval imádom annak ellenére is, hogy egyébként mindent gyűlölök, ami a téllel, a hideggel és a nedves időjárással kapcsolatos. A szabadban ezt valahogy átértékeli az ember; nekem ezek a téli szilveszteri gyalogtúrák a kedvenc programjaim.
