Első ránézésre egy kedves, aranyos és szórakoztató játék a Concrete Genie, aztán megfogod a kontrollert és hamar rájössz - a gyönyörű falfestések és a logikai fejtörők mögött komoly témák húzódnak meg. Ez a különleges alkotás modern világunk aktuális problémáival foglalkozik - helyet kap benne a környezetszennyezés, az ehhez kapcsolódó gazdasági válság, az elnéptelenedés, és ami jelen cikkünk fő témája - a gyerekek között kialakuló bántalmazás.
Képzeletem a védelmem
A gyerekkori zaklatásról beszélni kell, a Sony pedig nagyon jól tette, hogy kiadott egy olyan játékot, amely több oldalról is körbejárja a témát. De ne szaladjunk ennyire előre, a jobb megértés végett első körben nézzük meg - spoilermentesen - a játék narratíváját. Főhősünk, Ash egy artisztikus vénával megáldott srác, aki szeret rajzolgatni és az elhagyatott városrészekben bóklászni. Ilyen negyedből pedig sajnos van bőven, ugyanis a játékban központi szerepet kapó Denska egy természeti katasztrófát elszenvedett halászvároska - a játék során fellelhető újságcikkekből tudjuk meg, hogy egy olajat szállító tankerhajó a közelben süllyedt el és a kiömlő káros anyagok elpusztították az egykoron termékeny terület élővilágát.
Miközben az elhagyatott utcákat rójuk és újabbnál-újabb képzeletbeli szörny-barátokat szerzünk, ez egyik feladatunk az, hogy segítsünk Ashnek összegyűjteni a rajzfüzetéből szétszóródott lapokat. Ezek a rajzok azonban nem maguktól estek ki, már a nyitó bejátszásában szembesülünk azzal, hogy főhősünket egy csapat gyerek zaklatja a "tipikus" módszereket bevetve - kiabálnak vele, elveszik a szendvicsét, és kitépik a füzetéből a lapokat, amiket aztán szétdobálnak. Ennél a pontnál érdemes megállni és megnézni azt, hogy a bántalmazó gyerekekkel kapcsolatosan mit mond a szakma.
Ki a bántalmazó?
A bántalmazó gyerekek általában önbizalommal telinek tűnnek, azonban magatartásukkal ellentétben sok esetben önbizalomhiányosak és a domináns viselkedéssel próbálják növelni önbizalmukat. Felmérések mutatják, hogy az empátiájuk alacsony, nem képesek (vagy nehezebben) felmérni reálisan, hogy mekkora fájdalmat és szenvedést okoznak társaiknak. Az agresszióval szemben elfogadóbbak, például könnyebben néznek végig agresszív jeleneteket is.
Ha elhanyagolt, diktatórikus vagy szeretethiányos szülői közegben élnek, akkor a törődés hiánya által érzett frusztrációt a látott mintákkal (például a bántalmazással) próbálják kezelni.
A félelem keltése sok esetben elismerést jelent számukra - figyelemre vágynak, és mivel nincs önbizalmuk, ezért a félelem által szerzett figyelem is "elég" számukra, mert titkon úgy érzik más figyelmet nem is kaphatnak/érdemelnek.
Áldozati szerepek
A Concrete Genie fejlesztői minden bizonnyal alaposan körbejárták a zaklatás témakörét, ugyanis a játékban megjelenő bántalmazók iskolapéldái az ilyen szerepeknek. Ash életét (és rajta keresztül a miénket is) megnehezítő csapat összetett dinamikával rendelkezik - van egy vezető, aki felbujtóként irányítja a többieket, vannak olyanok, akik "parancsot teljesítenek" és azt is látjuk, hogy a legkisebb srác tulajdonképpen fél az egésztől, sőt még a rajzolás is érdekli - de a csoport hatására belemegy a zaklatásba. Könnyen lehet, hogy ezek a gyerekek messze nem lennének ennyire ellenségesek, ha egyenként találkoznának Ashsel. Azonban a csapat dinamikája, a szerepkörök, és a többség hatása elindítja őket egy olyan úton, amiről már nehéz visszakanyarodni.
És valahol itt jön a csavar a történetben - a játék során lehetőségünk van arra, hogy átéljük a zaklató gyerekek néhány emlékképét.
Ezek azt mutatják, hogy mindegyik bántalmazó átesett olyan dolgokon (például szülői agresszió vagy elhanyagolás), amelyek hatására kialakult a zaklatásban felszínre törő feszültség. A bántalmazások során az esetek többségében kiderül, hogy maga a bántalmazó is áldozat.
Ennél a pontnál érdemes közelebbről is megvizsgálni azt, hogy kiből lesz áldozat. Legtöbb esetben azokat a fiatalokat érik bántások, akik az iskolai környezetben (vagy egyéb közösségben, a mi esetünkben Denska városban) perifériára kerülnek, vagy valamilyen módon kilógnak a többiek közül. A bántalmazott hajlamos elhinni magáról, hogy a szekálás és a bántás személyre szóló kritika. Nem érzékeli, hogy az általános leszólások és sértések (például a ruha, haj, szemüveg bírálata) nem személyre szabott, bárkiben lehet külső jegyei alapján hibát találni. Legtöbb esetben nem azért "választják" a bántalmazók a magányos kortársaikat áldozatnak, mert komoly okuk lenne rá, hanem azért, mert ha már többen lennének, akkor fennállna a veszélye az összefogásnak a domináns csapat ellen. Az áldozattá válás diák korban azért igazán veszélyes, mert a kortársaktól jött visszajelzések a fiatalok számára hatványozottan meghatározóak és kihatnak az önértékelésre, valamint az énképre.
A bántalmazás kezelése
A Concrete Genie, kreatív, aranyos, és esztétikus világába merülve nem szabad elfelejtenünk, hogy mi a mögöttes üzenet. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy senki nem születik bántalmazó vagy áldozat szerepbe. Sok esetben a kortársak nyomására sodródnak a fiatalok egyik irányból a másikba és nagy önismeretre vall, ha valaki tudatosan ki tudja fejezni a saját határait (például egy iskolai bántalmazás tanúja kiáll egy áldozatért). Egy agresszív csapatban (ahogy ez a játékban is látszik) nem minden szereplő "azonosan" gonosz.
Sokszor a legnagyobb, legerősebb és legagresszívabb karakter húzza a társait, akik egy idő után a kirekesztettség érzésétől félve nem mernek fellépni, akkor sem, ha egy-egy cukkolás számukra már sok.
A diákok közötti konfliktusok megjelenése elkerülhetetlen és személyiségfejlődésükben fontos szerepet játszik, hisz a konfliktuskezelési rutin itt alakulhat ki a legbiztonságosabban. Nem szabad azt az érzetet kelteni, hogy a kortársak közötti konfliktus csupán rossz hatással lehet a fiatalokra, és az eseti (szándékos vagy véletlen) bántás nem azonos a bántalmazással.
A közösségen belüli bántalmazás kezelése kapcsán nagy segítséget jelenthet az asszertív kommunikáció eszköze. Ezen kommunikációs keretben a bántalmazó és a bántalmazott egyaránt kifejezi az érzéseit, így növelik egymással szemben az empátiájukat. A játékban felmerülő érzékenyítés a bántalmazók rehabilitálása kapcsán is fontos lehet, hisz nyitottan, elfogadóan kell kezelni egy közösségnek, ha esetleg egy bántalmazó változtatni akar viselkedésén és attitűdjén a közösség (vagy saját maga) nyomására. Ez azért is fontos, mert ha ezt nem érzi a zaklató, hamar feladhatja a "jó gyerek" szerepet és visszatérhet a számára komfortos és megszokott konfliktuskezelési módszereihez, valamint mintájához. Ha egy közösség ezzel szemben érti a bántalmazó motivációit, érzéseit, félelmeit vagy szeretethiányát, akkor botlás vagy hiba esetén is tud támogatást nyújtani - és ami rendkívül fontos: nem ítélkezik.
Nézzétek meg videónkat is a témában, ahol az általatok küldött személyes történetekre, kérdésekre igyekszünk választ adni játék közben:
A cikket Urbán Anikó cyberbullying tanácsadó, az InfoTárs Egyesület alelnöke (aki rendszeresen tart képzéseket pedagógusoknak és interaktív, érzékenyítő előadásokat diákoknak), valamint Damsa Andrei pszichológus és gamification szakértő, a JátékosLét Kutatóközpont szakmai vezetője írta.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
