Nemrég publikáltak egy tanulmányt, ami ismét felkorbácsolta a kedélyeket, mind a gamer közösségben, mind a laikusok között. Számos hazai médium is beszámolt a tudományos munkáról, úgy tálalva a benne foglaltakat, hogy immár tényként kijelenthető, a videojátékok erőszakosabbá teszik az embert. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy nem egyszerűen csak írunk a tanulmányról, hanem szakértőket kérünk meg arra, hogy reagáljanak rá. Az említett publikáció a 2010 és 2017 között megjelent erőszakos játékokkal foglalkozó, longitudinális (vagyis a kutatásban résztvevőktől származó adatokat akár több éves utánkövetésből nyerik) kutatás eredményeit vette górcső alá.
A tudományos közlemény objektív felhangjával ellentétben a médiában megjelenő hírek, szalagcímek leegyszerűsítve mutatták be az elkészült tanulmány eredményeit, arra a következtetésre vezetve az olvasókat, hogy az erőszakos videojátékoknak nagy ereje lehet a való életbeli agresszív viselkedésformák megjelenésében.
Hogy miről is szólt igazából Anna T. Prescott és kollégáinak eredeti tanulmánya, hogyan is érdemes a videojátékok és az agresszió kérdésköréhez hozzáállni, szakértőinket kérdeztük.
Semmi sem csak fekete vagy fehér
Dr. Király Orsolya, az ELTE Pszichológiai Intézetének adjunktusa véleménye szerint a fent említett metaelemzés (több, hasonló kérdésre választ kereső vizsgálat adataiból készült összegző elemzés) alapján az erőszakos videojátékok valóban növelik a fizikai agresszió szintjét, azonban csak nagyon kis mértékben. Az erőszakos helyzetek kialakulásának körülményei azonban mindig jóval bonyolultabbak, és
mindig számos tényező együtt járása vezet a tragédiákhoz, melyek közül a videojátékok hatásai valószínűsíthetően a gyengébbek közé tartoznak.
A fenti konkrét kutatásban is, mely a pánikot keltette, szintén egy meglehetősen gyenge összefüggést találtak a kutatók.
Bányai Fanni pszichológus hasonlóan kiemelte, hogy a tudományos kutatások eredményeinek bemutatása és értelmezése mindig komoly kihívást jelent, ha egy szélesebb befogadói bázisnak szeretnénk átadni. A legtöbb esetben a médiában végletesen leegyszerűsítve jelennek meg a tudományos kutatások eredményei, nem egyszer morális pánikot keltve. A pszichológus felhívta a figyelmet arra a szomorú eseményre is, amely a Jacksonville-ben megrendezett Madden 19 e-sport versenyen történt.
Ez a sajnálatos esemény tökéletes példája annak, hogy a média milyen formában kívánja lefesteni a videojáték-használatot.
Az első hírek azzal kapcsolatban jelentek meg, hogy az elkövető videojátékokkal játszott, ezért ragadott fegyvert. Ugyanakkor a nyomozás előrehaladtával kiderült, hogy a lövöldöző ugyan tényleg az adott játék egy prominens versenyzője volt, de több pszichiátriai kezelésen vett részt élete során és komoly pszichés problémákkal küzdött, amelyek együttes keveréke vezethetett a tragédiához.
Van, aki épp a feszültséget vezeti le
Zsila Ágnes pszichológus egy fontos pontját emeli ki az erőszakos videojátékok és agresszív viselkedésről szóló tanulmányoknak. Ezen kutatások többnyire nem tesznek említést arról, hogy a kettő közötti kapcsolat fordított is lehet. Lehetséges ugyanis, hogy a magas agressziószinttel rendelkező személyek számára különösen vonzóak az erőszakos játékok, hiszen megerősítik bennük azt, hogy az általuk normaként elfogadott viselkedések a virtuális környezetben jutalomértékűek (pl. egy jól célzott rúgás extra pontot ér).
Ebből kiindulva elképzelhető, hogy az erőszakos játékok felbátorítják az agressziót pozitív értékként számon tartó személyeket, de éppúgy elrettentő példát is nyújthatnak, ha látják az okozott kárt és annak következményeit.
Egy másik megközelítésből nézve maguk a videojátékok, akár az explicit erőszakot bemutatók, olyan hangulatszabályozó, vagy rekreációs tevékenységet jelenthetnek a játékosok számára, amely pont hogy nem az erőszak szintet növeli, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenti azt. Bányai Fanni kiemelte, hogy nem véletlen, hogy amikor egy játékos feszült, szorongó vagy rossz hangulatban áll neki játszani, maga a játékélmény önmagában jutalmazó és feszültséglevezető is lehet egyben, amely végeztével a játékos a feszültségét a játékban levezetve egy sokkal relaxáltabb és pozitívabb hangulatba kerül.
A szülő szerepe kiemelten fontos
A videojátékok tartalmának megbélyegzése helyett fontos, hogy a szülői odafigyelés is nagyobb hangsúlyt kapjon az agresszív viselkedés értelmezésében. Zsila Ágnes szerint ha a gyermek segítséget kap a tartalom értelmezésében, és ennek köszönhetően különbséget tud tenni a képernyőn megjelenő agresszió funkciója és a való életbeli cselekedetek következményei között, akkor nem másolja le a viselkedést, hiszen tudja, hogy valós helyzetben azok nem hatékonyak, nem jelentenek megoldást. Király Orsolya is kihangsúlyozta, hogy
a videojátékoknak nem véletlenül van korhatáros besorolása, amelyet fontosabb figyelembe venni egy-egy játék kiválasztásánál a fiatalok körében.
Az erőszakos videojátékok való életbeli agresszív viselkedésre tett hatásának kutatói között is komoly ellentmondást találhatunk, attól függően, hogy az adott kutatócsoport a videojátékok pozitív vagy negatív hatását kívánja alátámasztani, jegyzi meg Bányai Fanni. Összességében fontos azt látnunk, hogy a videojáték-használat kapcsán tett leegyszerűsített kijelentések többsége félrevezető, mivel az emberi viselkedésben bekövetkező változások mindig sokkal komplexebb folyamatok eredményei.
További hasznos anyagokat a témában ide kattintva találtok.
