Bár a 2019 nem éppen kerek szám, két elég fontos évfordulónak örülhetnek a hazai e-sport-rajongók. Negyvenedik születésnapját ünnepelte ugyanis idén a magyar e-sport egyik legismertebb alakja, Török Balázs, vagy ahogy talán többen ismeritek: KODIAK. A Lenovo Legion Honvéd Esport Akadémia oktatója az utóbbi időben több játékban is kipróbálta magát streamjeiben, de még mindig azt a Counter-Strike-ot oktatja a fiataloknak, amelyik húsz éve őt is berántotta az e-sport világába. Erről beszélgettünk egy kicsit.
GS: Milyen volt az első találkozásod a Counter-Strike-kal?
Kodiak: Öcsémmel mindketten quake-eztünk abban az időben, de abban nem voltam túl jó, úgyhogy amikor megmutatta a CS-t, kapva kaptam a lehetőségen. Akkoriban ugye nem futott kifejezetten sok multiplayer játék, és a CS olyan szempontból felhasználóbarátnak számított, hogy nem volt kötelező odamenni és szétlőni mindenkit azonnal. Lehetett bujkálni a sarkokban, vinni a bombát ide-oda; jópofának tűnt, nekem nagyon tetszett. Aztán ahogy az ember szép lassan egyre többet játszott, megértette a lényegét. Én például eleinte nem tudtam, hogy defuse kit nélkül is lehet hatástalanítani a bombát. Aztán, ahogy egyre jobban megértettem mindent, egyre könnyebb volt összejátszani a társakkal, fontos szerephez jutott a csapatjáték, ami sokkal jobbá tette a játékot a Quake-hez viszonyítva, ahol csak menni kell, és ölni.
GS: Mennyi idő után érezted úgy, hogy "na, most már tudok valamit"?
Kodiak: Amikor először bekerültem egy klánba, a CS SC-be. A klánvezető nagyon szigorúan betartatta a szabályokat, hogy ki mikor mit csinálhat. Egy fix rendszer szerint működtette a csapatot, és én kicsit lázadoztam is ellene, mert ő nagyon biztonsági játékot játszott, én pedig éreztem, hogy tudnék ennél többet. Hogy mennék, és hoznám a köröket akár egyedül is, mert meg lehet oldani, ha az ember egy kicsit bátrabb, és többet bevállal. Közben volt egy nagyon jó gyakorlópartnerem, hiszen az öcsémmel otthon tudtunk játszogatni, és ő már Quake-ben is nagyon jó volt, meg aztán CS-ben is. Őt rögtön be is vették az egyik legjobb klánba, a veszprémi kollégisták alapította KO-ba. Nekem is felvételiznem kellett, megnéztek egy szerveren, hogy miként teljesítek, és aztán végül felvettek. Ez lett a vesztük, mert aztán öcskössel átvettük az uralmat, és mindenkit kiforgattunk a helyéről.
GS: Hogyan élted meg az első versenyt?
Kodiak: Az első igazi megmérettetésem egy netes versenyen történt, amelyen egy román csapat ellen játszottunk. Óriási felhajtás övezte, hiszen előtte csak magyarok ellen játszottunk. Már nem is emlékszem, hogy nyertünk-e vagy sem, de azt tudom, hogy elképesztően izgultunk. Az első LAN Magyarországon zajlott még 2000-ben, azt meg is nyertük a KO-val.
GS: Melyik versenyre emlékszel a karriered legnagyobb élményeként?
Kodiak: Valószínűleg ez a 2005-ös szingapúri WCG, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és egész jó helyezést értünk el. Nem hittük, hogy ennél sokkal több van benne, mert a Virtus.Pro - ami akkor egy orosz csapat volt - elég rendesen helyben hagyott minket. Ott is lett volna esélyünk, mert 'Piki' halomra lőtte őket, de így sem sikerült nyernünk. De az egész nagyon kellemes volt, elmentünk fürdőzni, kirándulgattunk a városban, utazásnak sem volt utolsó. A legjobb eredményünk az Európa-bajnokságon elért negyedik hely, az viszont kifejezetten rossz érzés, mert az sokkal jobb is lehetett volna, úgyhogy az inkább nyomasztó emlékként él bennem. Meg ott van még a Team 3D ellen megnyert meccs, akiket akkor a világ legjobbjának tartottak, de így is talán a szingapúri versenyt emelném ki.
GS: Az évek során rengeteg iteráción ment keresztül a CS, milyen volt számodra a váltás?
Kodiak: Egyértelműnek tűnt, hogy váltanom kell 1.6-ról Source-ra, mert teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj, és nem nagyon volt beleszólásom semmibe. Hittem, hogy a Source át fogja venni az 1.6 helyét, hiszen ez az élet rendje, a hardvergyártók is ezt akarják. Aztán kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, és sokkal fontosabb a közösség, ami a játék köré épül. Én élveztem, de nem vették át a játékot a nagy versenyek, úgyhogy abba kellett hagyni. Aztán amikor 2012-ben megjelent a CS:GO, el se kezdtem vele játszani, egyáltalán nem is érdekelt. Valamikor 2014-ben vettem rá magam, hogy kipróbáljam, de nem volt se csapat, se haverok, akivel játszani lehetett volna. Aztán a matchmaking rendszernek köszönhetően mindig találtam csapattársakat. Akkor még nem ment a sírás, hogy sok a csaló és játszhatatlan a játék. Persze akkor is voltak idióták, de kevesebben csaltak mint mostanság, és még a külföldiekkel is jól lehetett kommunikálni, megvolt a csapatjáték. Aztán szép lassan összeszedtem embereket. Pontosabban inkább ők szedtek össze engem, 'DEv' keresett meg, hogy játsszunk együtt. Szegénynek ez nagy csalódás volt valószínűleg. Nem hoztuk azokat az eredményeket, amiket elvárt volna. És aztán innen indult a CS:GO-karrier, ami már nem volt olyan fényes, mint az előzőek.
GS: Ha már így a CS:GO-nál meg a csapatoknál járunk, van kedvenced?
Kodiak: Az Ancients. Ja, nem, az már nincs. Nincs igazán kedvenc csapatom. Nagyon szeretem nézni az Astralist, mindig fantasztikus dolgokat találnak ki. Aztán amit 'Zeus' csinált a Gambittel, az megint csak elképesztő dolog. Nem taktikázták túl, mindent izomból oldottak meg. Annak idején az én irányítási stílusom is inkább ilyen volt. Kidolgoztunk pár taktikát, de sokkal fontosabb, hogy megtaláld a ritmust.
GS: Szerinted mi most a magyar csapatok és játékosok legnagyobb problémája?
Kodiak: Önmaguk. Az a baj, hogy nem tudnak megmaradni egymás mellett. És most már kezdem úgy érezni, hogy ezzel leplezik, hogy nem elég jók. Lehet, hogy nincs is olyan ötös, amelyik elérne valamit, ha együtt maradnának. De ez így sosem fog kiderülni, mert amint kicserélnek egy embert, több hónapnyi munka megy a kukába, mert alkalmazkodni kell az új játékoshoz, és újratanulni egy csomó dolgot. Nem is értem, hogy bírják ezt cérnával. Nekem ezért is lett elegem, a franc se akarja sokadjára a nulláról átbeszélni ugyanazokat a pályákat.
GS: És hogy látod, az utánpótlásképzésnek lesznek eredményei?
Kodiak: Ez hosszú idő lesz. Hogy az egésznek van-e értelme, az csak sokára fog kiderülni. Látom, hogy van pár ember, aki kicsit más mentalitással áll hozzá, de sokan ugyanazt képviselik még mindig. Mindig megmosolyogtat, hogy az egyetlen játékos, akinek sikerült igazán kitörni a magyar közegből, az 'Deadfox'. Szinte minden magyar játékos sztár akart lenni, de ő nem. Ha jól emlékszem, még 'flash' vitte magával, mert nagyon megbízható, és tudja, hogy mi történik a pályán, ami nyilván nagyon fontos, és nem sok játékosra jellemző. Aztán 'flash' valamiért lemorzsolódott, valószínűleg nem kezelte olyan jól a konfliktusokat, mint mondjuk 'Deadfox', aki megcsinálja, amit mondanak neki. És egy ilyen játékossal jó együtt játszani. De ha valaki nem ilyen személyiség, azzal nehezebb. Szerintem ezt sokan nem értik meg. Itt van például 'msN' (a Budapest Five mindössze 14 éves játékosa - a szerk.), aki hihetetlenül ügyes, de ahogy gondolkozik a játékról, az nem biztos, hogy megfelelő. Ahhoz nagyon jónak kell lenni, hogy valaki ezt a mentalitást végig tudja vinni.
GS: Egy kicsit állásinterjús kérdés még a végére: hol látod magad öt év múlva?
Kodiak: Ezt sokszor megkérdezem magamtól én is. Fogalmam sincs, hogy mennyire fenntartható a streamelés, vagy hogy ilyen dolgokkal foglalkozik az ember. Mindig van azért valami, most például egy külföldi céggel dolgozom egy oktatóprogramon, de ezzel nem lehet úgy számolni, mintha lenne egy főállása valakinek, amiért havonta megkapná a fizetést. Néha vannak lehetőségek, néha nem, és én tapasztaltam, hogy mennyire hirtelen történik minden. Úgyhogy inkább nem mondok semmit, majd kiderül.
Fotók: Gaál Gergő/BHSE, Index
