Amikor a Blizzard 2016-ban bejelentette az Overwatch League-et, az e-sport történelem valaha volt legambíciózusabb versenysorozataként beszélgettek a ligáról. A vállalat amerikai sportüzleti modellekből merítve olyan városi csapatfranchise-okat képzelt el világszerte, amelyek saját tulajdonban lévő csapatokból állnának, saját arénákkal a városaikban, azzal a reménnyel, hogy nagy élő közönséget vonzanak a meccsekre, valamint hatalmas tömegeket az online közvetítések elé.
Ez egy nagy és merész ötlet volt. Nem egyértelműen jó, de ahhoz elég, hogy felkeltse egy rakás csapat figyelmét, akik mind be is fizették a csatlakozáshoz szükséges 20-65 millió dollárt.
De ha ilyen ambiciózus tervek találkoznak a valósággal, annak gyakran fájdalmas a végeredménye. Az Overwatch League szervezői 2023 novemberében erősítették meg, hogy hivatalosan is lehúzzák a rolót. Hónapok óta sejteni lehetett, hogy ez lesz a vége, de ahelyett, hogy tovább égették volna a pénzt, az Activision-Blizzardot frissen felvásárló Microsoft inkább elővette a csekkfüzetet és kiperkált a csapatoknak 6-6 millió dollár fájdalomdíjat. Elvileg e-sport szinten nem tűnik el a játék, de a nagyravágyó Overwatch League-től könnyes búcsút vettünk. És bár magának a játéknak is voltak problémái, a kudarc okai elsősorban azon kívül keresendők.
Járvány és botrányok
Az e-sport mainstreambe kerülésének általánosságban jót tett a pandémia, tradicionális sportesemények híján olyan, nagy sportcsatornák is közvetítettek kompetitív videojátékokat, mint az ESPN. Az Overwatch League üzleti modellje, mint említettük, nagyban épített arra, hogy a franchise csapatok saját arénákat építenek majd minden városban. Élő közönség nélkül ez is csak egy újabb online közvetített videojáték lett, alulról építkező helyi szerveződések nélkül pedig egyik csapat sem tudta elérni azt a kritikus tömeget, ami hosszútávon rentábilissá tehette volna a projektet.
De nemcsak a csapatok, hanem a versenysorozat szervezéséért és a közvetítésekért felelős Activision-Blizzard is komoly pénzektől esett el. Egymás után hullottak ki a csontvázak a szekrényből: szexuális zaklatás, toxikus vállalati kultúra, túlhajszolt alkalmazottak, és a listát még hosszú sorokon át lehetne folytatni. Emiatt menesztették többek közt Jesse McCree-t, akiről a játék azóta "Cassidyre" átnevezett karaktere is kapta a nevét. A PR-katasztrófák láttán folyamatosan újabb és újabb szponzorok távolodtak el a szériától, érdemi bevételek híján pedig a Blizzard sem volt érdekelt a folytatásban.
Unalmas és követhetetlen
Természetesen magával a játékkal is bőven voltak problémák. Míg a tradicionális sportok szabályai gyakorlatilag 100 éve változatlanok, az e-sport játékok kiegyensúlyozottságát folyamatosan felül kell vizsgálni, új pályákat, kihívásokat, lehetőségeket tolni a játékosok arcába. Lehetetlen fenntartani úgy az érdeklődést a nézők részéről, ha maguk a játékosok sem élvezik a játékot. A rendszeresen rossz időben kiadott, a karakterek egyensúlyát teljesen felforgató frissítések, a dögunalmassá váló meta sok profi kedvét elvette, akik idővel inkább átnyergeltek más címekhez, mint amilyen például a Riot új üdvöskéje, a Valorant.
Nézettség szempontjából egyáltalán nem mindegy az sem, mennyire követhető az adott játék. Egy FIFA meccset mindenki gond nélkül le tud követni, hiszen a foci szabályait már 5 éves korban megtanulja az ember. Egy Counter-Strike meccs akkor is követhető és élvezhető, ha az embernek fogalma sincs arról, milyen szögben kell dobni a füstgránátot, mert tud örülni annak, hogy az egyik játékos lelőtte a másikat.
Az Overwatch viszont ennél sokkal kaotikusabb. 10 (korábban 12), egyedi mechanikákra épülő fegyverekkel és különleges képességekkel felvértezett karakter kötélhúzását nézzük percekig, aztán egyszer csak mindenki eldurrantja a legdurvább kunsztját, elszabadul a pokol, a kommentátorok pedig Eminemet megszégyenítő hadarással próbálják összegezni a képernyőn történő eseményeket. Még akkor is kihívás átlátni a meccseket, ha az ember egyébként ismeri a játékot, hiszen néhány hónap alatt teljesen átalakulhatnak a karakterek, a meta és a játékmódok is.
Attól, hogy egy játékot élvezetes játszani, még egyáltalán nem biztos, hogy nézni is szórakoztató, és ugyanez igaz fordítva is. Emellett sokszor teljesen más igényei vannak a profiknak és az egyszeri játékosoknak, de ha egy stúdió sikeres e-sportot akar a játékából, kénytelen a játékosbázis 1%-át kitevő profikhoz igazítani az egyensúlyt. A sort lehetne még folytatni a Battle Pass modellre váltástól a PvE tartalom kivágásáig, de alapvetően abba tört bele a Blizzard bicskája, hogy egy ennyire komplex játékot egyszerűen nem tudtak egyszerre izgalmassá és szórakoztatóvá tenni a heti 80 órában gyakorló profik és a hétvégente pár meccset kontrollerrel lepörgető játékosok számára.
Mit hoz a jövő?
A Blizzard minden aspektusát uralni akarta az Overwatch e-sportnak, ezért pedig súlyos árat fizettek. A jövőben minden bizonnyal sokkal óvatosabban próbálkozik majd a vállalat, főleg a Microsoft irányítása alatt. Állítólag vannak még terveik az Overwatch kapcsán, de látva, hogy mennyire haldoklik az Overwatch 2, egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy sokáig erőltetik még a dolgot.
