Amint szóba kerül a csalás egy videojátékban, a legtöbben arra gondolnak, hogy a másik telepített a gépére egy illegális programot, amivel aztán előnyhöz jutott meccs közben. Ilyen lehet egy wallhack, aminek köszönhetően átlátunk a falakon, vagy egy aimbot, ami céloz helyettünk. Az is elképzelhető, hogy valaki a játékon kívül vet be valamit, ami illegális előnyhöz juttatja, például elles titkos információkat a másik képernyőjéről, vagy leveszi a zajszigetelt fejhallgatóját, hogy kihallgassa, miről beszélnek a kommentátorok.
Vannak azonban külső szemlélők által észrevehetetlen módszerek, amelyek előnyeit ugyan sosem bizonyították tudományos módszerekkel, mégis teljesen elburjánzott a használatuk a legmagasabb szinteken.
Maximális teljesítmény
Doppingszernek azokat a természetes vagy mesterségesen előállított anyagokat nevezzük, amelyek fokozzák a sportolók teljesítményét, a használatukat pedig szigorúan tiltják a szabályok. A teljesítményfokozás történelme több mint 2500 évvel ezelőttre nyúlik vissza, hiszen már az ókori görög olimpiákon is megpróbálták a legtöbbet kihozni magukból a sportolók, igaz, akkor még nem anabolikus szteroidokat használtak, csak rengeteg húst ettek, vagy épp állatok vérét itták, hogy növeljék a fehérjebevitelt.
Az e-sportolóknak efféle segítségre nincs szükségük, hiszen fizikai erőt nem igazán fejtenek ki. Elsősorban a mentális állapotuk, reakcióidejük, figyelmük befolyásolja a teljesítményüket, így aztán szteroidokat hiába is szúrnának magukba, két doboz energiaital pedig még nem az a szint, amitől bárki átszellemül.
Itt jönnek be a képbe a komolyabb stimulánsok, mint amilyen az Egyesült Államokban receptre kapható Adderall. Ezt a gyógyszert az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kezelésére használják. Az amfetamin tartalmú készítmény lassú felszívódású változata akár 8-10 órán keresztül fokozatosan fejti ki hatását, javítja a koncentrációs készséget, növeli az energiaszintet, segít kizárni a zavaró tényezőket. Az Adderallt munkadrognak is nevezik, az egész nap tanuló egyetemisták és túlterhelt kreatív szakemberek előszeretettel élnek vissza vele.
Mindenki szerhasználó?
A szer használata az e-sportban egyáltalán nem új keletű, már a 2010-es évek legelején is számos fórumon felmerült, hogy bizonyos profi játékosok rendszeresen szedik a versenyek előtt. 2015-ben már az volt az általános vélekedés, hogy bár senki nem beszél róla, a legmagasabb szinteken szinte mindenki abuzálja a gyógyszert, aki pedig nem, az szándékosan hozza magát hátrányos helyzetbe. Több játékos is bevallotta, hogy ő vagy az egész csapata Adderall-használó, erre pedig már a sportszervezőknek is reagálni kellett. 2015-ben a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) közreműködésével bevezették a szúrópróbaszerű teszteket a versenyeken, előbb bőrből, majd nyálból vettek mintákat. 2016-ban megalakult az ESIC, az e-sport integritási bizottság, melynek feladata a jövőbeli szabályozás megteremtése és a versenyek feddhetetlenségének garantálása.
Az Adderall szépen lassan minden sportba beszivárgott: a Counter-Strike mellett a Halo, a Gears of War, az Overwatch és a Call of Duty közösség tagjai is arról beszéltek, hogy a topligákban tucatjával vannak azok a játékosok, akik rendszeresen szedik a gyógyszert. Persze nem azért, mert szükségük lenne rá, hanem hogy javítsák az esélyeiket egy-egy versenyen. A 2020-as Call of Duty világbajnok, Cuyler 'Huke' Garland a bajnoki cím megszerzése után őszintén mesélt arról, milyen hatással volt rá a szer, és miért állt le a használatával.
De segít egyáltalán?
Egyébként is nagyon kevés kutatási anyag áll rendelkezésre az Adderall egészséges felnőttekre gyakorolt hatásairól, de gyakorlatilag semmilyen vizsgálat nem folyt még azzal kapcsolatban, hogy a videojátékozást segíti-e bármilyen formában a gyógyszer használata. Az e-sportolók azért kezdték el szedni, mert egyetemistáknál bizonyítottan javította a fókuszt és növelte az energiaszintet, ezt azonban nem lehet egy az egyben átültetni a játékokba.
Az említett Huke például nagyon komoly hangulatingadozásokról mesélt, arról nem is beszélve, hogy maga a játék sem töltötte már el örömmel, sokkal inkább dühből játszott. Mások arról számoltak be, hogy az Adderall valóban segített fókuszálni, csak épp a rossz dologra: néha annyira ráfixálódtak valamire, ami a színpad mellett zajlott, hogy alig tudtak odafigyelni a meccsre, amit játszottak.
Egy dolog biztos: ettől a szertől senki nem lesz egyik pillanatról a másikra jó játékos. Egy fundamentális hiányosságokkal rendelkező hétvégi gamer hiába is szed be egy marékkal, nem lesz képes hirtelen profikat megszégyenítő teljesítményre. Amikor viszont két titán találkozik és tized- vagy századmásodpercek döntenek a meccsek sorsáról, akkor akár segíthet is. És mivel ezek a meccsek gyakran hatalmas összegekért zajlanak, nem csoda, hogy a versenyzők a saját egészségüket is hajlandóak feláldozni a győzelem oltárán.
