2011-ben, gyakorlatilag a béta indulásakor csatlakoztam a Dota 2 rajongók táborához, és bár manapság már nem jut annyi időm a játékra, a szerelem még mindig tart, és amikor csak lehet, becsatlakozom a versenyek közvetítésébe. Ezért is volt hatalmas élmény, hogy az Euronics jóvoltából eljutottam a hamburgi ESL One-ra, ahol 250 ezer dollárért játszottak a csapatok.
A feltörekvő tehetségek mellett olyan jól ismert és rettegett osztagok játszottak a színpadon, mint a Virtus.Pro, az új csapattal felálló és nagyokat játszó Alliance, a most kicsit gyengébben teljesítő, de egyébként rengeteg potenciállal bíró Team, Liquid, a Vici Gaming, vagy épp a TNC Predator. A színpadon péntektől vasárnapig osztozkodtak a Dota 2 és Clash of Clans csapatok (utóbbi volt a verseny másik fő attrakciója, ami már délelőttönként is egész sok embert vonzott az arénába), de egyértelműen a Valve MOBA-ja érdekelt több embert.
A 16 ezer ember befogadására alkalmas Barclaycard Arénában brutális technika biztosította, hogy senki ne maradjon le az akcióról. A színpad fölötti két hatalmas kivetítő mellett a lelátókon ülők is kaptak hármat, amiken kényelmesebben követhették az eseményeket. Hang és fénytechnikában nem volt hiány, közvetlenül a döntő előtt még egy rövid TheFatRat koncert is szórakoztatta a közönséget. Ezeket mondjuk továbbra sem igazán értem: e-sport versenyen techno DJ-ként fellépni elég hálátlan feladat lehet, hiszen a közönség a székéből, kicsit unottan üli végig a koncertet, nincs igazán buli hangulat, ennél talán értelmesebben is ki lehetne tölteni az időt.
Kiegészítő programokban egyébként nem volt hiány, nagyszabású cosplay verseny, lufibohóc és egy airbrush stand is várta az érdeklődőket, ahol kedvenc csapataik logóját vagy bármi egyebet festethettek a karukra, vagy a bátrabbak az arcukra. A rendezvény szponzorai egy külön csarnokban készültek mindenféle programokkal, legyen az kvíz, VR verseny, ügyességi játékok, szerencsekerék, 1v1 Dota 2 bajnokság, retro konzolos buli, vagy épp egy Rage Cage, hol régi PC-ket verhettek szét kalapáccsal azok, akikben sok feszültség gyűlt össze.
A legnagyobb csapatok híján sem volt hiány elképesztő meccsekben, szombaton például hajnali 1-ig játszották az alsó ági elődöntőt, hogy aztán vasárnapra már csak a legfontosabb összecsapások maradjanak. Az egész versenyt domináló TNC Predator találkozott a hatalmas szívvel küzdő Gambittel, és le is nyomták a döntő mind az 5 meccsét. Prémium jegyesként bent ülhettem a színpad előtt, és bár néhány izgalmas pillanatról lemaradtam, hogy rögzítsem a közönség reakcióit (remélhetőleg megérte, videó hamarosan a YouTube csatornánkon), fantasztikus élmény volt az egész. Rengeteg gyönyörű megmozdulásnak örülhettünk, de a kedvencem mégis az a meccs volt, ahol az egyik játékos Ogre Magi-val Hand of Midast rakott, és mivel az első proccot kitörő örömmel fogadta a közönség, az observer mindig odaváltott, és ha sikerült a Multicast, az egész aréna hatalmas üdvrivalgásban tört ki.
Az ESL ismét egy nagyon színvonalas versenyt rakott le az asztalra, ami a kisebb technikai bakiktól eltekintve zökkenőmentesen zajlott, a rajongók legnagyobb örömére. Jó volt látni, hogy tőlünk nyugatabbra már olyan vállalatok is megtalálták a közös hangot a fiatalokkal, akik itthon még sosem merészkedtek gamer rendezvények közelébe, és izgalmas programokkal készültek. Remélhetőleg ezt a közeljövőben a hazai cégek közül is egyre többen átveszik majd.
A néhány évvel ezelőtti IEM Katowice óta ez volt a második igazán nagy e-sport verseny, amin volt szerencsém részt venni, és bizony az aréna atmoszférája, a több ezer ember tombolása rengeteget dob a meccsek hangulatán. Ha tehetitek, mindenképp látogassatok ki egy ilyenre a kedvenc játékotokból, mert abszolút megéri!
