Viszonylag egyértelműek a célok a tradicionális sportokban. A Forma-1-ben elsőként kell célba érni, a fociban be kell juttatni a labdát az ellenfél hálójába. Még az itthon sokak által nehezen követhető, elsősorban Amerikában népszerű játékok, mint a baseball vagy az amerikai foci is többé-kevésbé leegyszerűsíthetőek erre a szintre. És persze ha nagyon akarjuk, egy-egy e-sport játékot is össze lehet foglalni egy mondatban, ez azonban messze nem elég ahhoz, hogy egy laikus megértse, mi történik a képernyőn. Nem olyan egyértelműek a sikerek, nem minden "gól" ugyanannyit ér, és néha a másodperc törtrésze alatt több az izgalom, mint egy focimeccs teljes félidejében.
Ahhoz, hogy ezeket a nézők értsék, átlássák, és ne csak követhető, hanem izgalmas is legyen a közvetítés, egy összehangolt csapat munkájára van szükség. Ennek a szcénának a sztárjai egyértelműen a kommentátorok, hiszen az ő ikonikus mondataikkal marad fenn egy-egy legendás jelenet, ugyanakkor legalább ilyen fontos munkát végeznek a kamerát irányító megfigyelők, vagyis az observerek. Hiszen mindegy, mennyire izgalmas a kommentátor, ha egész egyszerűen nem látjuk az akciót.
Ahol bírni kell a nyomást
Az observerek az e-sport hőskora óta nagyon fontos részét képezik a közvetítéseknek. Borzalmasan hálátlan feladatról van szó, ami akkor van tökéletesen elvégezve, ha észre sem vesszük, hogy valaki csinálja. Amikor annyira zökkenőmentesek a váltások, annyira természetes az egész közvetítés lendülete, hogy bele sem gondolunk, valaki ezzel éppen aktívan dolgozik. De természetesen amint hibáznak, amint lemaradnak (és ezáltal mi is lemaradunk) valamiről, azonnal szidni kezdjük őket. Értetlenül állunk a tény előtt, hogy valaki erre is képtelen, hiszen csak követni kell az akciót, nem?
A helyzet ennél sokkal összetettebb. Ahhoz, hogy valaki kiemelkedő munkát tudjon végezni observerként, elképesztően mély ismeretekre van szüksége nemcsak általánosságban a játékról, hanem a konkrét pályáról és az épp versengő csapatokról is. Apró, színes pöttyök alapján kell megjósolnia, hol lesznek a legizgalmasabb jelenetek, és azokat milyen perspektívából lehet a legjobban átadni. A legfontosabb információkat igyekeznek megjeleníteni a néző számára, miközben elmesélnek egy történetet. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy lövöldözős játékban kinek a szemszögéből követhetünk végig egy kombinációt. Vannak persze jól bevált trükkök, de az observereknek folyamatosan alkalmazkodni kell a szituációhoz, és megtalálni a legérdekesebb szögeket.
A nagyobb produkciók esetében nem is egyetlen observer dolgozik a közvetítésen, hanem egyszerre többen is követik az eseményeket egy rendező utasításai szerint. Ilyenkor a megfigyelőknek tökéletes összhangban kell dolgozni, hogy a rendező a lehető legtöbb perspektívából válogathasson.
Fapados megoldások
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora utat jártak be a megfigyelők az elmúlt néhány évtizedben, érdemes visszamenni az ezredforduló környékére. Ma, amikor a Twitch közvetítések népszerűségén áll vagy bukik, hogy egy játék sikeres lesz-e, egyértelmű szempont a fejlesztésnél, hogy ne csak játszani, de nézni is élvezetes legyen az adott címet. Ez nem volt mindig így, sőt, anno már azért is hálát adhattunk, ha volt egyáltalán spectator mód egy játékban. A StarCraft: Brood War-ban még csak úgy lehetett 1v1 meccseket követni, hogy egy harmadik játékos is belépett a meccsbe, és a bázisát eldugta egy sarokban, hogy biztosan ne zavarjon. Később egy közösségi moddal jelent meg a dedikált megfigyelő mód, amivel a térképre is teljes rálátást kaptak a közvetítők.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Azt hihetnénk, hogy ezek a megoldások mára teljesen természetessé váltak, de a Ubisoft 2017-es kardozós csodájában, a For Honorben csak úgy lehetett közvetíteni az 1v1 összecsapásokat, hogy két másik játékosnak előbb meg kellett halnia, és csak két évvel a játék megjelenése után sikerült implementálni egy élhető megoldást. De napjaink legnézetteb e-sport játékában, a League of Legendsben sem volt még erre natív opció a megjelenéskor, és csak évek alatt sikerült megszülni egy kifejezetten közvetítésekhez igazított klienst. Márpedig egy e-sport játék sikere ezen áll vagy bukik: hiába hasonlítanak egymásra első ránézésre, a Rainbow Six: Siege játékmenete sokkal összetettebb, mint a Counter-Strike-é, így egész más információkat kell megjeleníteni a képernyőn. Ha erre alkalmatlan a megfigyelő kliens, akkor élvezhetetlen lesz a játék a nézők számára, bármilyen keményen dolgoznak is a megfigyelők.
Le a kalappal
Az utóbbi időben egyre több közvetítésen írják ki a kommentátorok mellé az observerek nevét is, így remélhetőleg az e-sport meg nem énekelt, láthatatlan hősei egy kicsit közelebb kerülnek a reflektorfényhez. Abszolút megérdemlik, hiszen a munkájuk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy élvezzük a kedvenc videojátékaink közvetítéseit.
