Két évtizednyi korszak egy ember életében nagy idő. Ezen intervallum alatt egy illető nagyjából 700. 000 hajszálat hullajt el és 63-szor lép bele valakinek, vagy valamilyen állatnak a fekáliájába. Eme két, igen lényeges statisztikai adat fényében egyértelműen kijelenthetjük, hogy számos, nagy nyomatékkal rendelkező dolog történik meg egy Ádámi leszármazottal 20 év alatt. Ugyanez még inkább elmondható egy több lelket számláló, nagy cég esetében. Képzeljük el, hogy mennyi eseménydús és fordulatokban gazdag mozzanattal büszkélkedhetnek ennyi eltelt idő távlatában.
Az illem azt kívánja mondatni velem, hogy az itt jelenlévőknek nem kell bemutatni az Epic Games fejlesztőcéget. Ha mégis akadnak olyanok, akik olyannyira idegenül pislognak most erre a névre, mint egy gémeskút összeszerelési tervrajzára, azoknak eláruljuk, hogy a vállalat sokunk gyerekkorában a virtuális bébiszitter szerepében tetszelgett. Ezen poszt betöltéséért csupán csak annyit kellett tenniük, hogy megannyi felejthetetlen alkotással nyomták feljebb a vérnyomásunkat.
Az Észak-Kaliforniában (és szerencsénkre nem a nadrágjukba) székelő csapat szép ívet húzott a játékipar egén és olyan címekkel rukkolt elő, mint például…
Kollektív távolba révedezés
De ne rontsunk bele olyan eszeveszetten a száraz tényekbe. Ha az ember egy bizonyos dolog kapcsán visszatekint egy ennyi évet számláló időszakra, akkor óhatatlanul felsejlenek benne azok az emlékek, melyek azzá formálták, amivé vált. Hogy ne szakadjunk le annyira a számítógépes játékok érájáról – de teret engedjünk egy kisebb kicsapongásnak – nézzük meg, hogy nagyjából 20 évvel ezelőtt milyen pixelalkotások rángattak fel minket a játszóterekről. Vagyunk egy páran, akik az 1991-92-es években még csak ismerkedtünk azzal a furcsa helyzettel, hogy ha meghúzzuk egy kiszemelt szépség bal vagy jobb copfját, akkor az miért nem vált ki belőle a személyünk iránt táplált, azonnal fellángoló és lehengerlő szerelmet. Ártatlanságunk ezen szakaszában dobta piacra az Epic - akkor még Potomac Computer Systems néven futó, majd később Epic MegaGames névre avanzsálódott – munkásbrigádja a ZZT névre keresztelt matériát.
Ha még nem nagyon hallottunk erről a játékról az nem a mi hibánk, mert nem sokkal később, egészen pontosan 1993-ban egy másik galeri alkotása árnyékolta be az akkori versenytársak fényét. Ekkor nem csak rájuk vetültek árny-elemként a közeledő viharfelhők, hanem a szüleink óvó és féltő nevelési szokásaira is. „Anyák, zárjátok el az otthonaitokban rostokoló computereket, tartsátok hét lakat alatt és állítsátok elé Cerberust, mert itt a Doom.” – szólt szirénaként a figyelmeztető szózat. Idősebb „lakótársaink” csak egy erőszakkal telecsurgatott, csodaszép – az akkori grafikai elvárásokhoz mérten – videojátékot láttak az id Software munkásságában, de mi teljesen más perspektívából szemléltük a saját szemszögből fixírozott gyilokot. Hősként rohangáltunk a szűk, labirintusszerű pályákon, egy tengerészgyalogos bőrébe bújva, miközben az összes pokoli lényt áthelyeztük egy likvidáltabb állapotba.
A Doom hatalmas sikerét látva az iparág mesteremberei érezték, hogy az FPS vérgőzös műfajában nagy lehetőségek vannak, így a kilencvenes évek közepétől sorban feküdtek neki a „fejemből kibambulva nézem a fegyverem” stílusú műveknek.
Az 1996-ban debütáló Quake (szintén az id Software gyermeke) közösségi gyilkoldájának konkurenciát állítva az Epic útjára engedte az Unreal sorozatát. A gémer társadalom – az egymás lemészárlásának köszönhetően – olyan új káromkodási szóláncokat alkotott meg és font össze, amiket a mai napig neves nyelvészek próbálnak kibogozni. De mit is foglalkoztunk mi azzal, hogy ki csinálta ezt vagy azt a játékot. Csak az érdekelt minket, hogy adjanak néhány önfeledt órát, amikor pixelplazmával teríthetjük be a monitorok belsejét, vagy engedjenek át a szomszéd Zolikához, akinek cicis egéralátétén irányíthatjuk virtuális daliánkat.
Értem én, hogy villanymotor, de mi hajtja?
Az Unreal megszületését nagyban segítette az a saját bejáratú grafikai motor, amit az Epic házon belül hegesztett össze, mely (meglepő módon) a ma már jól ismert Unreal Engine nevet kapta. A technológia jelenleg a harmadik sorozatszámnál tart és egy kopott, agyonnyüstölt bakancshoz hasonlóan megjárta már a maga útját – sokszor külhonban, más alkotások kicicomázgatásában nyújtva segítő kezet. Az éppen fejlesztés alatt álló Unreal Engine 4 az Epic vezérigazgatója szerint olyan lesz, hogy elfelejtünk majd pislogni a nagy ámulás közepette és még a záróizmaink is elernyednek a gyönyörtől.
Betáraztak
A puskaropogtatós remekművek mellett az Epic más hangnemű kreációkat is összehozott, többek között az Age of Wonders-t, ami egy körökre osztott stratégiai fantasy. A korrektül összepatkolt tyutyerkát jól fogadta mind a szakma, mind pediglen a játékosok tömeges garmadája, de az igazán nagy elismerés csak évekkel később, 2006 végén trafálta telibe. Megjelenése után a heges pofájú Marcus Fenix és dörmögően dörömbölő baritonja sorban gyűjtötte be az elismeréseket és rendesen megtöltötte az alkotóinak szütyőjét. A Gears of War egy új játékmechanizmust hozott be a köztudatba – a fedezékrendszert -, amit azóta több hasonszőrű alkotásban is előszeretettel alkalmaznak. A fiktív, földszerű planéta kálváriáját a fejlesztők 2011-ben zárták le egy epikus történet elmesélésével, de ez még nem jelenti azt, hogy soha többet nem csöppenhetünk majd egy újabb kalandba a nyakig felfegyverzett Delta osztaggal.
Ugyan ezen esztendő elején a 20 éves társaság az FPS műfaj rögös útján megszerzett tapasztalatokat egy újabb first-person shooter-be ölték, mely a Bulletstorm nevet kapta. A hangzatos cím munkálataiban az Epic leányvállalata, az People Can Fly is részt vett. Az akciótól duzzadó sztori szakított a vérontás holmi egyszerű mivoltával és morbid módon művészi szintre emelte az életek elvételére hivatott cselekedeteket. Semelyik más matériában nem kapunk elismerést azért, ha valakinek úgy lőjük szét a valagát, hogy az onnan előtörő gáz egy masszív tűzoszlopot képez az alvégi tájon…
Epikus befejezés
Hogy mit tartogat a jövő az Epic számára? Reméljük, hogy még sokszor 20 sikeres és játékokban gazdag évet. Igaz, ez azt jelenti majd, hogy a firma újabb órákat fog elrabolni az életünkből, de valószínűleg mi lennénk az utolsók, akik ezt a számlájukra rónánk fel. Nevéhez méltón a cég már beírta magát a történelembe, de még közel sem fújt visszavonulót. Eposzai még várnak ránk és a gyerekeinkre és azok gyerekeire és azok gyerekeire és azok…
