Szebb, de még mindig idegesítő a Dead Rising Deluxe Remaster – kipróbáltuk

Ha azt nem is tudta elérni nálam a Dead Rising Deluxe Remaster a vele eltöltött 4,5 óra alatt, hogy teljes terjedelmében újra akarjam játszani a Capcom zombis klasszikusát, legalább meghozta a kedvemet a State of Decay 2-höz, ami - mint az most tudatosult bennem - egész hasonló alapokra épül, de messze jobb szórakozást kínál. Nem egy plázában randalírozunk és fosztogatunk, nem lehet benne gördeszkázni és XP-ért (vagy PP-ért) fotózni, és nem olyan könnyed a hangulata, mint a Dead Risingnak, de cserébe nincsenek benne azok a bosszantó elemek, amelyek miatt az Xbox 360-as akciójátékok közül többről is azt mondhatjuk közel 20 év távlatából, már nem olyan élmény elővenni, mint régen volt. 

A 2006-os, tehát idén 18 éves eredeti a maga idejében kifejezetten sikeres lett, újító jellege miatt megbocsátottunk neki sok-sok kényelmetlenséget. Azóta viszont sokat fejlődött a játékipar, és míg a nosztalgiázni vágyóknak még akár tetszhet is a remaster, azokat, akik most ismerkednének a franchise-zal, hamar levetheti magáról.

A fotós bemegy a plázába...

A Capcom jóvoltából itthon próbálhattam ki a Dead Rising Deluxe Remaster még valamelyest félkész, PC-s változatát (rendesen letöltve, nem felhővel bűvölve), ami támogat mindenféle felskálázási technológiákat is, és összességében egész szépen fut, bár látványa a feljavított karaktermodellek és jobb bevilágítás ellenére sem éri el más RE Engine-es játékok szintjét. Már a belső terekben is homályosabbak a távolabbi elemek, a pláza közepén lévő nyílt téren rohangálva meg láthatjuk, ahogy a zombik sorra megjelennek előttünk (és egyébként ahogy kilógnak látóterünkből, el is tűnnek, amit az árnyékuk árul el).

A karakterek többségének jót tett a felújítás, de épp szegény Frank, a főszereplő néz ki úgy, mint egy karikatúra, mint Larry Laffer magasabb, szélesebb, valósághűbb változata. A pszichopaták (avagy a bossok) még félelmetesebbek lettek, és mindenki kapott szinkront is, ami egyik színész karrierjének sem a csúcspontja, de a célnak megfelel.

Nem is a látvány az, amin igazán érződik, hogy ez nem egy modern szemlélettel megalkotott, teljesen újraépített játék - igaz, hogy nem remake-et ígértek a fejlesztők, de a gépi társak és ellenfelek viselkedése teljesen fölöslegesen okoz rengeteg frusztrációt. A pláza fel van darabolva, úgy tudunk zónáról zónára haladni, hogy zárt ajtókon megyünk át gombnyomással, de ha nincs hozzánk elég közel egy karakter (nem tudni egyértelműen, mi az "elég közel"), akit a menedékbe kell vezetnünk, vissza kell lépnünk, majd megvárnunk, amíg tesz két lépést felénk, aztán újra megpróbálnunk, hátha akkor átjön az ajtón velünk együtt. Szerencsére van, akinek megfoghatjuk a kezét, vagy felvehetjük a hátunkra, mindenki más esetében viszont próbára teszi a türelmünket a játék. Ugyanígy fennakadhatnak tereptárgyakban is, és ami még idegesítőbb: nem tudjuk az őket támadó zombikat úgy elintézni, hogy a barátságos karaktereket ne bántanánk. És ez fordítva is igaz: ha valakinek fegyvert adunk a kezébe, szinte biztos, hogy meg fog minket sebezni vele.

...s zombikra minden ajtót rázárna

Most már lehet úgy lövöldözni, hogy nem kell hozzá egy helyben állnunk, de a lőfegyverek kínosan gyengék, érdemes akit lehet, közelharci fegyverrel elintézni. Ha egy boss-szal állunk szemben, jobb lenne fedezékbe bújni, de sem ez, sem a guggolás nem opció, úgyhogy marad a vetődgetés, meg az, hogy tereptárgyakkal próbáljuk leválasztani ellenfelünket magunktól, kvázi kijátszva így a rendszert. A lőpárbajok iszonyatosan elavultak, ezeket semennyire sem modernizálták, ezért nem is különösebben szórakoztatóak - lövünk, vetődünk, isszuk az életerőt újratöltő bort, és reméljük, hogy előbb fogy el a célpontunk életereje, mint a mi lőszerünk.

A Dead Rising hangulata, az, hogy a pláza egyes boltjaiból teljesen random dolgokat gyűjthetünk össze, hogy azokat használjuk feladatunk teljesítéséhez, a zombik vég nélküli darálása szórakoztató tud lenni, az egész koncepció továbbra is érdekes, de nehéz elmenni amellett, hogy a játékmenet 2006-ban ragadt, és inkább frusztráló, mint szórakoztató, kihívást nyújtó. A szeptember 19-ei megjelenésig még lehet rajta javítgatni, de aki teljesen modern élményt vár, csalódásra számíthat.