Ha váratlanul neked szegeznék a kérdést, hogy fel tudsz-e sorolni öt elismert videojátékot, amelyek mitológiai alapokon nyugszanak, legendákra, mondákra épülnek, alkotóik különböző népek folklórjából merítettek inspirációt, valójában könnyebb dolgod lenne, mint azt elsőre gondolnád: az Age of Mythologytól a God of Waron át egészen a Witcherig a lista, amin olyan művek szerepelnek még, mint például a Hades, a Hellblade és a Skyrim. Ehhez az illusztris társasághoz kíván csatlakozni a Far Far Games újdonsága, a Bylina is, amely ennél találóbb címet nem is kaphatott volna, mivel ez az orosz kifejezés a szájhagyomány útján terjedő népi hőskölteményeket, az ún. bilinákat takarja, amelyekben a megtörtént események gyakorta keveredtek a képzelet szüleményével.
Minden kezdet nehéz
Az izometrikus nézetű (lásd még: Diablo, Path of Exile, Sacred, Titan Quest és így tovább) akció-RPG főszereplője Falconet, egy ifjú bogatyr (ezt leginkább vitéznek lehet fordítani), akinek minden vágya, hogy legendás hírnévnek örvendő apja nyomdokaiba lépjen. Van azonban egy kis gubanc, nem bír hőshöz méltó különleges képességekkel, így aztán nem is számít tőle senki nagy tettekre. Neki persze esze ágában sincs feladni az álmait, küldetésre indul, és bizony minden elszántsága dacára már az elején fűbe harap.
A halál azonban az efféle mesékben nem feltétlenül jelent visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan állapotot, és így Falconet azon kapja magát, hogy ismét levegővel telik meg a tüdeje, verni kezd a szíve, ám már nincs egyedül a testében - kénytelen osztozni rajta egy titokzatos szellemmel, akin keresztül képessé válik varázslatok elsajátítására is. Innentől kezdve már nem csak a világ megmentése a célja, hanem azért is küzd, hogy feltárja kéretlen társa titkait, valamint visszanyerje az irányítást a lelke felett.
Amennyiben a bevezetőből nem jött volna le egyértelműen, akkor húzzuk alá még egyszer: a Bylina világa a szláv, elsősorban az orosz folklórból táplálkozik, ennélfogva olyan furcsaságok jelennek meg benne az ún. Messzi-messzi Királyság dimenziója, ahol Koscsej, a Haláltalan uralkodik, aki tulajdonképpen a halál megtestesülése. De említhetjük akár a kutyaembereket, a beszélő békákat, a szemgolyók tucatjaival borított nyírfákat, valamint az életre kelt cipócskákat, azaz kolobokokat is, melyek innen, a Kárpát-medence közepéből szemlélve talán nem annyira egzotikusak, mint amilyennek a nagy kacsaúsztató túloldaláról nézve tűnhetnek, cserébe viszont izgalmas lesz felfedezni a párhuzamokat a magyar népmesékkel.
Tekintve, hogy a bilinákra csak ritkán jellemző az, hogy a jól elnyeri jutalmát, a gonosz megbűnhődik, és mindenki, aki arra érdemes, boldogan él, amíg meg nem hal, a játékban kisebb-nagyobb szereppel bíró karakterek személyes történetei sem feltétlenül kapnak majd katartikus lezárást, de azt el lehet mondani róluk, hogy érzelemdúsak lesznek. Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy nem mindennapi kalandokat éljünk át Falconet bőrébe bújva. Ezen a ponton célszerű megjegyezni, hogy főhősünk ugyanolyan fix karakter, mint Geralt a Witcher szériában. Magyarán nem változtathatjuk meg a nemét, nem írhatjuk át a nevét, nem szabhatjuk testre a külsejét, de ezzel nincs is semmi baj.
Kalandvágyó mindenes
A Far Far Games dinamikus harcrendszert tervezett a Bylina számára, amelyben a kardoktól a dárdákon át az íjakig számos fegyvert munkára foghatunk, miközben ide-oda cikázunk ellenfeleink között (Falconet elég agilis alkat, még páncélban is olyan tigrisbukfenceket nyom, hogy öröm nézni) anélkül, hogy a fogyatkozó stamina és egyéb úri huncutságok miatt kellene aggódnunk. Meglephetjük továbbá varázslatokkal is az ellenséget, a sárkányokat megszégyenítő tűzokádás például nemcsak látványos, de hasznos is, akárcsak a speciális támadásnak számító dobbantás, minek hatására széles körben felborulnak rosszakaróink. Ezeket, a többi különleges erőhöz hasonlóan csak annak árán tudjuk elsütni, hogy előbb-utóbb lenullázzuk a manacsíkot, amelynek feltöltéséhez legalább három találatot kell úgy bevinnünk, hogy azalatt rajtunk egy karcolás sem esik.
Érdekes döntés egyébként, hogy nincsenek kasztok és azokból fakadó megkötések, tehát szabadon cserélgethetjük a gyilokszerszámokat, és akár másodlagosat is bekészíthetünk, hogy ha csata közben szükségét látjuk, fegyvert, harcmodort, valamint taktikát is váltsunk. A karakterfejlesztést pedig úgy oldotta meg a csapat, hogy a szintlépések alkalmával választhatunk egyet a felkínált, passzív bónuszokat nyújtó kártyák közül, míg minden harmadik szinten különböző áldásokból szemezgethetünk. A prezentáció során megmutattak egy bossharcot is, amelyben egy rémálmokból előlépett bestia sötétbe borította a környezetét, és azzal együtt a bogatyrt is, jelentősen megnehezítve a játékos dolgát.
Azok is otthon érzik majd magukat a játékban, akiknek fontos, hogy játékban lehessen gyűjtögetni, barkácsolni, kotyvasztani. A Bylina ezen a téren ott húzza meg a határt, hogy a tábortüzekhez telepedve finom fogásokat és hasznos italokat készíthetünk. A hangulatnak biztosan jót tenne, ha másokat is vacsorára invitálhatnánk, de Falconeté magányos kaland. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne szóba elegyedni vagy kereskedni az NPC-kkel, még egy feleletválasztós dialógusrendszert is összeraktak a fejlesztők az eredményes interakció érdekében.
Ami a küldetések struktúráját illeti, a Far Far Gamesnek esze ágában sincs újra feltalálni a kereket: ez azt jelenti, hogy a hasonló stílusú játékok mintájára a Bylinában is lesz egy elsődleges narratív szál amely meghatározza a Falconet által bejárandó útvonalat, de ezzel párhuzamosan egy sor mellékküldetés terhét is a nyakunkba vehetjük, miközben felfedezzük a régiókra tagolt, azaz nem teljesen nyitott világot.
Jelen állás szerint a Bylina érkezésére 2025-ben számíthatunk a Fulqrum Publishing gondozásában. PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series X|S-en ugorhatunk majd fejest Falconet kalandjaiba, ráadásul rögvest megkapjuk a teljes csomagot, ugyanis a csapat nem érzi úgy, hogy a premiert feltétlenül meg kellene előznie egy korai hozzáféréses időszaknak is.
