Az év egyik legnagyobb pozitív meglepetése volt a januárban megjelent Prince of Persia: The Lost Crown, olyannyira, hogy kiérdemelte a "Kihagyhatatlan" plecsninket is. Nem kizárt, hogy az év végén is a legjobbak között látjuk, de jön még néhány ígéretes akciójáték, ami kiszoríthatja a jelöltek közül.
Az is 2D-s volt, abban is kaszabolnunk kellett vadul, mégis egészen más élményt adott, mint az egyelőre csak PC-n, korai hozzáféréssel elérhető The Rogue Prince of Persia. Bátor húzás a Ubisoft részéről ilyen közel kiadni ugyanazon franchise két felvonását is, és a steames játékosszám nem azt mutatja, hogy jó ötlet volt, de mire befejezi a Dead Cells DLC-it is készítő Evil Empire, talán megjön a játékosok kedve egy roguelike kalandhoz. Az indulás nem rossz, ám a műfajban járatos játékosok nem fognak benne óriási újdonságokat találni - pedig most, hogy a Hades 2 félkész változata is berobbant, még többet kell bizonyítania.
Nem túl szoros az a sál?
A herceg lila. Ez az első dolog, amivel meg kell barátkoznia annak, aki nekivág a The Rogue Prince of Persia kalandjainak, de a kezdeti sokkon túltéve magunkat hamar észrevehetjük, hogy a játék gyönyörű, rajzfilmeket, képregényeket idéző látványvilága remekül áll neki. Jelenleg hat különböző, minden nekifutásnál valamelyest újragenerált, de felismerhető szegmensekből álló területen verekedhetjük magunkat keresztül, és két bosst győzhetünk le, amihez, ha elég ügyesek vagyunk, 8-10 órára lesz szükségünk - ez még nem a teljes játék, csak egy szelete, de meg akart bizonyosodni a fejlesztőcsapat arról, hogy ami most kész van, azzal rezonál a közönség.
Célunk töretlenül, megállíthatatlanul haladni előre, irtózatos lazasággal lekaszabolva mindenkit, aki utunkat szeretné állni - fura mitológiai lényekre hajazó, vérszomjas hunokat és azokat a lényeket, akik őket támogatják. Ha valamelyik ponton elvérzünk (és garantált, hogy el fogunk), visszakerülünk az oázisba, három nappal a hunok inváziója utánra, majd ismét elindulhatunk két lehetséges út valamelyikén, sorra feloldva új fegyvereket, illetve haladva a történettel. A pályákat ajánlott felfedezni, mert kincsesládákat és fejlettebb eszközöket is találhatunk, valamint medálokat aggathatunk magunkra bónuszokért - ezeket egy idő után vásárolhatjuk is a bázison, majd a pályákon bukkanhatunk rájuk. Nem könnyű mindent bejárni, ügyesen kell kerülgetnünk a csapdákat, jól használni az ugrást és falon futást, ami egyre komolyabb kihívást jelent, ahogy haladunk előre. Bizonyos rejtett szobákban kifejezetten ezeken van a hangsúly, és értékes jutalom jár, ha megússzuk élve.
A harcrendszer blokkolni és hárítani nem enged, az alap támadásnak van egy erősebb változata, használhatunk távolsági fegyvereket (amikkel meglepő módon nem célozhatunk, csak egyenesen tudunk lőni, és ez nagyon sokszor használhatatlanná teszi őket), támadhatunk fentről, illetve rúgással okozhatunk némi szédülést, esetleg taszíthatunk ellenfeleket halálos tüskékbe. A vetődés, valamint a falon futkározás ugyancsak nagy szerephez jut, mindig résen kell lennünk, tudni, milyen típusú és viselkedésű figurák támadnak minket épp, és ennek megfelelően taktikázni. Minden azon múlik, hogy mennyire tanuljuk ki a játékot, ami eleinte kemény feladatnak tűnik, de minél többet játszunk, annál ügyesebben fogunk haladni a cél felé, és eljutni a jelenleg elérhető tartalmak végéig - egyben annál jobb lesz az egésznek a flowja.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Ó, herceg!
Nyomokban felfedezhetjük benne a Prince of Persia játékok (pontosabban bizonyos Prince of Persia játékok) elemeit, mint az életet és kulacsot újratöltő kút, vagy a már említett falon futás, de az időmanipulálás nem annyira hangsúlyos, amennyire kellene. Lehet, hogy jobban kihasználják majd később; az Evil Empire heti frissítéseket ígér, valamint azt, hogy mire eljutunk az 1.0-s változatig, kétszer annyi tartalom lesz benne, mint most - erre várhatóan egy év múlva kerül sor. Jelenleg azonban hamar kifullad, miután ráéreztünk; érdemes lehet várni vele néhány hónapot, és akkor nekivágni, nehogy aztán később ne legyen kedv újra elővenni.
Az alapok jók, a The Rogue Prince of Persia egy jó roguelike lehet - nem korszakalkotó, nem forradalmi, nem annyira kiemelkedő, mint a The Lost Crown, de a műfaj rajongói így is szerethetik. Ha lenne egy eszközünk, amivel visszapörgethetnénk az időt, azt javasolnánk a fejlesztőknek, várjanak még vele egy kicsit, nem csak az erős konkurencia miatt (a Hades 2 váratlan rajtjától ők is annyira megijedtek, hogy el is halasztották az indulást), hanem azért is, hogy a játék már kezdetben is többet adhasson, mint most. A teljes változat megjelenése elhozhatja a várt és megérdemelt sikert; reméljük, nem mondanak le róla azért, mert ez most még nem jött meg.
