A játékdizájnereknek nem az a legnehezebb feladata, hogy megvalósítsák, amit a célközönségük kér, hanem hogy meglássák, mi az, amire ténylegesen szükségük volna a feledhetetlen élményhez. A Stormgate megmutatja, milyen az, ha a fejlesztők teljes mértékben a játékosokra hallgatnak.
A 2020-ban alakult Frost Giant Games olyan Blizzard-veteránokból jött össze, akik megunták, hogy a nagy kék óriás nem hajlandó foglalkozni az RTS műfajjal, holott sikerét nagyban köszönheti stratégiai játékoknak. A StarCraft II és a Heroes of the Storm fejlesztéseinek leállítása után néhányan leléptek, és úgy döntöttek, hogy felépítik az ipar következő nagy dobását. Sajnos bőven kell még erőfeszítés a sikerhez.
Valami nincs itt jó helyen
Emlékeztek arra a Jóbarátok epizódra, amikor Rachel először kitakarít otthon, Mónika hazaér, és azt vizslatja, mennyi minden nincs a helyén? Na, ilyen érzés először elindítani a Stormgate-et. Miután több ezer órát töltöttem a StarCraft és WarCraft epizódjaival, azonnal látom, hogy mihez honnan merítettek. Van egy kapu, ahonnan démonok törtek elő, egy főhősnő, aki egy kemény csaj két pisztollyal. Van egy világ, aminek különböző frakciói konstans háborúban állnak, és az emberiség, ami belülről marcangolja önmagát.
Ami a Stormgate sztorijának alapjait illeti, nincs új a nap alatt. A kampány egyelőre rövid (Early Access verzióról van szó, ez még bővülni fog), de az átvezető videók és hősökre koncentráló missziók kellemes hangulatot és kontextust adnak a ránk váró csatákhoz. Mechanikailag azonban a 2000-es évek elején ragadtunk: felfedezünk, bázist építünk, legyaluljuk az ellent, és megyünk a következőre. A StarCraft II sztorijára sok mindent lehet mondani, de mindhárom kampánynál rengeteget dolgoztak azért, hogy frissnek érezzük az RTS-be öntött történetmesélést. Mindaz az innováció, amit ott megtaláltunk, hiányzik a Stormgate-ből.
Nem arról van szó, hogy egy indie stúdiótól hiányolnánk a nagy, filmszerű CG átvezetőket, vagy az aprólékos részletességgel kidolgozott fejlesztési rendszereket: egyszerűen az a probléma, hogy minden a StarCraftra emlékeztet, csak a minőség nem. Az egységek, a sztorivezetés, a vizuális tálalás, de még a szinkronmunka is a Blizzard klasszikusát idézi, a Frost Giant pedig nem is akarja, hogy másra asszociáljunk. Abban a pillanatban, hogy megnyitok egy egyjátékos küldetést, jön a szokásos "Mission Briefing" szekció, ahol lebegő fejek elmondják, miért és kivel megyek felrobbantani az ellenséges bázisokat. A kampányt (és minden mást) játszva csak az jár a fejemben végig, hogy "jó-jó, de igazából letölthetném a StarCraft II-t is".
Újgenerációs hadviselés…?
A Stormgate-nek persze sosem a kampány volt a középpontjában. Az első bejelentéstől kezdve a Frost Giant célja egy kompetitív RTS felépítése volt modern eszközökkel, egy modern játékostábornak. Ennek fényében nem is csoda, hogy az 1v1 és a co-op csaták egyértelműen a Stormgate legerősebb játékmódjai. A fejlesztőknek három céljuk volt: levágni a sallangot, új eszközöket adni a játékosok kezébe, és a legmodernebb technológiai háttérre építeni az egészet. Mindez tagadhatatlanul sikerült.
Épületekből, egységekből és fejlesztési lehetőségekből kevesebb van, cserébe mindent könnyebb átlátni. Az összes játékfunkcióhoz és utasítás gombhoz alapból vannak billentyűparancsok, melyek könnyen elérhetők és megtanulhatók. A Stormgate meccsei gyorsak, pörgősek, és a játék minden csínját-bínját órák alatt elsajátíthatjuk. A játék ráadásul hibátlanul fut gyengébb gépeken is, miközben a netkód is stabilan követi az események folyamát.
Minden alapvető dolog a helyén van, és én mégis elégedetlen vagyok. A három frakció, a Vanguard, az Infernals és a Celestials ugyan vizuálisan és mechanikailag is eltérnek egymástól, egyik sem lett olyan karakteres, mint mondjuk a Protoss vagy a Zerg volt. Ráadásul a komplexitás csökkentése jelentősen redukálta az elérhető játékstílusok mennyiségét, így még a szokottnál is gyakrabban fogjuk ugyanazokat a lépéseket ismételgetni minden meccsben. A StarCraft II hatalmas egységszámát ugyan nehéz átlátni kezdőként, de a rengeteg katona számos lehetőséget tartogatott magában. A variációk jelentősen leszűkültek a Stormgate-ben, aminek köszönhetően hamar unalmassá válhat a PvP.
A maroknyi elérhető épületet és egységet extra képességekkel próbálták kipótolni, melyek valóban megnyitnak taktikai opciókat, de nem pótolják azt a hatalmas választékot, amit egy Terran gépészcsapat tud leszállítani.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Valaki vigyen haza
Ami a prezentációt illeti, a modellek, egységek és a körítés minden apró része a StarCraft II-re emlékeztet. Egy kicsit szégyellem már magam, hogy ennyiszer hozom fel a Blizzard produkcióját, de a Frost Giant Studios nem tett semmit azért, hogy ne a Zerg trutyi jusson eszembe abban a pillanatban, amikor bekerülök egy Infernal meccsbe. A gond az, hogy az Infernalok felperzselt földje semmilyen vizuális különlegességgel nem kényezteti a szemeimet: a Zerg creep húsos felülete pulzál, mozgolódik, és folyton a tudtodra adja, hogy egy élő organizmus melegágya. Az Infernal Shroud feketévé változtatja a földet.
Ez talán a legjobb illusztrációja a két játék különbségeinek: a Stormgate valójában egy StarCraft-klón, amiből hiányzik elődjének komplexitása, művészi sajátossága, és minősége. Persze ingyenesen játszható, és még korai hozzáféréses szakaszában van; a világ összes pénzét is rákölthetjük mikrotranzakciók formájában, de a vele töltött időm alatt egyetlen egyszer sem győzött meg arról, hogy erre kellene költenem a hétvégémet vagy a pénzemet.
Ha nagyon vágysz egy modern, tempós, izgalmas RTS-re, akkor a Stormgate nem a legrosszabb dolog, amivel elszórakozhatsz. Az alapok megvannak pörgős meccsekhez és feszült 1v1 csatákhoz, ráadásul a Frost Giant Studios még csak most kezdte hosszú útját, miközben a Blizzard már láthatóan végzett a nagy előd történetével. Ebből a projektből még kifejlődhet valami, ami majd rabul ejtheti a műfaj veterán rajongóit, de a srácok egyelőre nem tettek le az asztalra semmit, ami vagy művészi, vagy mechnaikai oldalról megújítaná a formulát.
