A Little Nightmares 2017-ben a legdurvább gyerekkori rémálmainkra építve lopta be magát a kritikusok és a horror-rajongók szívébe, 2021-ben pedig a Tarsier Studios képes volt megismételni a sikert, még úgy is, hogy a folytatásnak volt egy elég komoly hiányossága: hiába szaladgált két karakter a képernyőn, a kooperatív mód kimaradt.
A franchise azóta komoly változáson ment kereszült, a fejlesztőcsapat ugyanis immár az Embracer Group égisze alatt dolgozik, az IP viszont maradt a Bandai Namco-nál, akik így a horrorban igencsak járatos Supermassive Gamest bízták meg a feladattal, hogy bővítsék trilógiává a kalandot. Hogy milyen munkát végeztek, azt a gamescomon zárt ajtók mögött próbálhattuk ki.
Bár a játék a showflooron is ki volt állítva egy hatalmas, nagyon para csecsemő árnyékában, mi újságírók a kooperatív módban merülhettünk el. Én az íjjal szaladgáló Low bőrébe bújhattam a közel 40 perces demo erejéig, míg a másik kontrollert szorító kollégám a masszív fogót ráncigáló Alone-t irányította. Ketten próbáltunk meg végiglopakodni egy hárborzongató cukorkagyáron, ahol egy mechatronikus ügyintéző vigyázó tekintetét kellett elkerülnünk, nehogy a cipője talpán végezzük.
Az egyes szobákat különböző fejtörők választották el egymástól, hol valahová fel kellett mászni, hol valamit kinyitni. Néhányszor kellett csak a saját fegyvereinkre támaszkodni, azok viszonylag maguktól értetődőek voltak, de akadt pár olyan akadály, aminél percekig leragadtunk. Nehéz megmondani, hogy ez a megfelelő tutorial hiányának köszönhető (nem a játék legelejéről indultunk), vagy az indikátorok hiányának, mindenesetre néhány percenként megakadtunk, és miközben próbáltunk rájönni a megfejtésre, kémleltük a többiek monitorait, hátha le tudjuk lesni a megoldást.
Az atmoszféra pazar, a hanghatások tényleg félelmetesek, a hangulat valóban para - egész addig, amíg az ember le nem bukik. Ha ugyanis elkapnak, akkor visszakerülsz az előző checkpontra, és próbálkozhatsz újra. A megoldás pedig gyakran nem egyértelmű, kísérletezős módszerrel végig kell próbálni több különböző trükköt és útvonalat, míg az ember meg nem találja a megfelelőt, ez pedig ilyenkor teljesen kiránt a rettegésből, és inkább csak bosszússá teszi az embert, hogy ötödjére is neki kell futnia ugyanannak.
A kooperatív mód alapjaiban változtat meg minden játékot. Az egyébként gyenge címek is lehetnek szórakoztatóak, ha jó társaságban van az ember, és a túlélőhorrorokban is több a nevetés, mint a sikítás, ha csapatban nyomulunk. A demóban viszonylag kevés volt az olyan elem, ahol valóban össze kellett dolgoznunk, együtt játszottunk és nem csak egymás mellett. Az viszont kétségtelen, hogy a hangulat egész más így, mintha szólóban rettegne az ember.
Aki persze szeretne, egyedül is nekifuthat a kalandnak, ilyenkor a másik főhőst a játék irányítja. A kooperatív móddal kapcsolatban viszont kettős érzéseink vannak. Az szuper, hogy a játékhoz jár egy "buddy pass", vagyis ha online akarunk játszani a barátunkkal, akkor elég egy embernek megvenni a játékot. Local co-op viszont nincs, egy tévén nem fogunk párosban rettegni, ami különösen annak fényében érződik nagy hiányosságnak, hogy az franchise-t életre hívó Tarsier új játéka, a Reanimal megkapta ez a funkciót is.
A demó alapján úgy tűnik, hogy a Little Nightmares III ügyesen viszi tovább a franchise örökségét. A látvány és hangulat rendben van, az akciórészek pörgősek, és bár a karakterek nem beszélnek, néhány animáció nagyon ügyesen építi a kettejük kapcsolatát. A játékosok által kikövetelt kooperatív mód viszont egyelőre nem biztos, hogy a játék előnyére válik majd. Mi mindenesetre reméljük a legjobbakat, és izgatottan várjuk a 2025-ös megjelenést.
