Az Elegy for a Dead World két kis indie-stúdió, a Dejobaan Games és a Popcannibal közös projektje. A Dejobaan-tól sokféle játékot láttunk már, például a bázisugrásról szóló AaaaaAAaaaAAAaaAAAAaAAAAA!!!, vagy a szörnyek szereplésével készült interaktív regény, a Monster Loves You! is az ő munkájuk. A Popcannibal ezelőtt egyedül a Girls Like Robots nevű puzzle-játékon dolgozott.
A mostani munkájuk viszont nem igazán sorolható bármilyen klasszikus játékműfajba, sőt, talán nem is a klasszikus értelemben vett videojáték. Az viszont bizonyos, hogy egy egyedi és úttörő interaktív élményről van szó, ami mindenkinek hozzáférhetővé teszi a verseket és a kreatív írást.
Az Elegy for a Dead World (Elégia egy halott világért) expozíciójából annyi derül ki, hogy egy sci-fi űrfelfedezőt irányítunk, akinek az a dolga, hogy meglátogasson kihalt civilizációkat, és leírja, amit talál. Ez viszont valójában csak a keretrendszert biztosítja, az Elegy valódi célja ugyanis az, hogy mindenkiből kihozza a benne rejtőző költőt.
Az ötletet onnan kapták a készítők, hogy megmutatták egy ismerősüknek a rajzokat, amiket egy vers alapján készítettek, ő pedig teljesen más történetet mesélt el a látottak alapján, mint amiről a vers szólt. A cél pedig az lett, hogy mindenkiből kihozzák ezeket az egyedi történeteket.
A három felfedezésre váró világ, amiből ihletet meríthetünk, az angol romantikus irodalom triásza, Byron, Keats és Shelley versei alapján készültek, és a stílust szintén egy romantikus alkotó, a festő William Turner alkotásai nyomán dolgozták ki.
Az első igazán nagy nehézségnek az bizonyult a korai prototípusok alapján, hogy a játékosok elég bátortalanul állnak az íráshoz, főleg, ha semmilyen támpontot nem ad a játék. Így, bár megmaradt az a lehetőség is, hogy akárhová, akármit írhatunk, minden világhoz készültek előre meghatározott mankók, amik mentén elkezdhetünk írni.
A pályákon elhelyezett, előre megírt szövegrészek közül akad, amelyikben csak néhány szó helyét hagyták üresen a készítők, de természetesen az egész szöveget bármikor átírhatjuk, ha támadna egy teljesen új ötletünk. A legtöbb ilyen szövegrész maga is felvázol egy történetet, amit tetszésünk szerint egészíthetünk ki: van, ahol egy császár története rajzolódik ki, aki egy reménytelen csata beszél a katonáihoz, de olvashatunk (és inkább írhatunk) egy diáklányról, aki egy bombázás alatt álló város lakóit próbálja kimenteni.
Vannak azonban olyan kihívások is, ahol a történet helyett maga az írásmód van a középpontban: ha azt választjuk, a megfelelő helyekre találhatunk ki rímeket, de mindegyik pályába bekerült egy olyan mód is, ahol az angol nyelvtant gyakorolhatjuk.
Önmagában is lenyűgöző, hogy mennyi kreatív lehetőséget sikerült belezsúfolni az Elegy for a Dead Worldbe, viszont ennél még többet tud a játék. A játék segítségével létrejött írásokat megoszthatjuk a Steam Workshop segítségével, így az Elegy gyakorlatilag egy online irodalmi szalonná változik. A közzétett alkotásokat ugyanis értékelni is lehet, ezek alapján a játék rendezi is az elkészült történeteket.
Sajnos akármilyen jó a játék alapötlete, és akármilyen kiváló művészi munka inspirál saját kreativitásunk megtornáztatására, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Elegynek meg kell küzdenie egy nyelvi problémával.
Ha ugyanis azt választjuk, hogy nem angolul szeretnénk írni, az egy dolog, hogy csak a közösség egy része számára lesz olvasható a történetünk, nem támaszkodhatunk előre megírt mankókra, hacsak nem fordítjuk le magunknak a készítők által megírt sorokat. De ha már valaki le tudja őket fordítani, valószínűleg tud elég jól angolul ahhoz, hogy írjon is az adott nyelven.
Mindenesetre az Elegy for a Dead World önmagában is egy kiváló művészeti alkotás, de ami még fontosabb, ennél is jobb eszköz, hogy szinte bárki is felfedezhesse a költészet, az írás örömét. Irodalom (értelemszerűen angol irodalom) órára remek segédeszköz lenne, csak ajánlani tudjuk minden haladó szellemű tanulónak, tanárnak.
