Örülünk annak, hogy a játékfejlesztés beérte a Ubisoft E3-as trailereit (igen, ez szarkazmus), és a játékok végre tényleg úgy nézhetnek ki, amilyennek a kiadó mutatja őket. Amikor először leültem egy Xbox One X, egy 4K-s kijelző és az ezeken futó The Division 2 elé, azonnal elámultam, egészen más élmény volt játszani, mint az első részt az otthoni Xbox One S-emen és 1080p-s monitoromon. Egyébként nem csak a látvány miatt lesz érdemes visszatérni a franchise-hoz.
A fővárosi kalandozás
Talán ti is láttátok, hogy a Microsoft telepakolta a színpadot konzolokkal, melynek oka, hogy az E3-ról kivonulva, a Microsoft Theaterben adott lehetőséget mind az újságíróknak, mind a játékosoknak (egészen pontosan holnaptól) kipróbálni a friss kínálatot. Az Xboxok nagy részén indie játékok futottak (meglepően sokon az Ori and the Will of Wisps), viszont néhányat a The Division 2 foglalt el. A gameplay tekintetében kaptunk már egy velős gameplay videót a konferencia keretében, hogy jobban el tudjátok képzelni a hangulatot, nézzük meg most ezt gyorsan megint együtt:
Amit mi láttunk...
A jó hír az, hogy nagy túlzás nincs ebben, tényleg ilyen a játék. Egy vezényelt demót próbálhattunk ki kooperatívan, mely alatt azt kell érteni, hogy egy karaktert a helyi segítő (egy fejlesztő) irányított, a többi hármat pedig újságírók, és folyamatosan kaptuk az instrukciókat - főleg annyit, hogy "előttünk vannak, oda lőjetek".
A nagyon rövid demó során csak annyit kellett tennünk, hogy lőttük, akit értünk. Behatoltunk egy épületbe, ott kiiktattunk 5-6 rosszfiút, majd továbbmentünk, és egy lezuhant repülőgép (nem a trailerekben is látott, hanem egy másik) maradványain küzdöttünk tovább lényegesen erősebb, hullámokban áradó ellenfelekkel. A 30-as szintű, de piros életcsíkkal jelzett, tehát aránylag leggyengébb ellenfelek egy-két fejlövéstől elterültek, a lilákba kicsit több kellett, az arany színűekhez pedig minden tűzerő bevetésére szükség volt.
Csapatmunka, ahogy már megszoktuk
Az egyes kasztok fel vannak szerelve speciális stukkerekkel, az enyémnek például egy robbanólövedéket lövő nyílpuska jutott, amit csak párszor süthettem el (hogy, hogy nem, nem találni hozzá lőszert minden sarkon), de azt nagy hatékonysággal. A harc pont úgy lett belőve, hogy aki nem használ fedezéket, hamar elvérezzen, de aki taktikusan játszik, az ne érezze úgy, hogy két tár kieresztésével sem ért el eredményt.
Más területeken a The Division 2 nagyjából azt adja, amit az első rész legfrissebb változata. A kissé körülményes inventory kezelésen még érdemes lehet faragni, de ezen kívül másba nem tudunk belekötni, az élmény ismerős, és tényleg működik.
Ennyi alapján azt nehéz megmondani, hogy a The Division 2 jobb lesz-e elődjénél, vagy épp az újítások fekszenek-e, viszont azt bátran állíthatom, hogy egy nagyon élvezetes, nagyon szép játékot láttam, ami simán pályázhat a jövő év legjobbjának címére. Megpróbálunk a napokban még egy kört futni vele és játékmenetet is rögzíteni, de a naptárunk eléggé tele van, a Ubisoft pedig nem tudott időpontot ígérni előre. Ha sikerül, akkor meg is mutatjuk nektek az élményt.
