A Watch Dogs a tavalyi E3-on robbant be a köztudatba, és sikerült mind a kritikusokat, mind a játékosokat rögtön elvarázsolnia. A modern korban játszódó, nyílt világú akciójáték rátesz egy lapáttal a GTA-ban megszokott játékmenetre, és megengedi számunkra, hogy meghackeljük a játéktérben található hálózatra kötött elektronikai eszközöket, legyenek azok közlekedési lámpák, térfigyelő kamerák, bank automaták, vagy például a teljes város áramellátása. A készítők jól láthatóan sokat merítettek a Person of Interest című sorozatból, de Orwell 1984 című regénye is joggal juthat eszünkbe: a Nagy Testvér figyel, és mindent lát. Ebben az esetben viszont mi lehetünk a Nagy Testvér.
Figyelő szemetek Chicagóra vessétek!
Főhősünk Aiden Pearce, a hackerek hackere, akivel maximum Neo vehetné fel a versenyt. Pearce személyisége azonban bonyolultabb, mint hinnénk, nem fekete, vagy fehér: „Nem egy nagyon jó, vagy nagyon gonosz arc. Valahol a kettő között helyezkedik el. Megvannak a maga hibái.”
A készítők elmondása szerint nem fogunk teljesen azonosulni a karakterével, mivel van saját személyisége, háttértörténete, és véleménye a dolgokról. Ettől függetlenül mi dönthetünk arról, mit és hogyan oldunk meg a feladatok közül. Guay azt is megsúgta, hogy az elmúlt négy évben folyamatosan feszegetik és kutatják a magánélet, a megfigyelés, a hackelés és hasonló kényes témák határait.
„Elég nehéz ítélkezni ezekről a dolgokról, mivel a technológia attól függően lehet jó, vagy rossz, hogyan használjuk. Számomra például egyértelműen vannak előnyei a megfigyelésnek. Biztonsági kamerákat szereltetnék a közterekre, hogy elkapjuk a rossz embereket és a bűnözőket, de a Watch Dogs miatt úgy is gondolhatod, hogy ’Ja, de ha megkapom ezt a hatalmat, vissza is élhetek vele.’ Trükkös kérdés, és nehéz megtalálni az egyensúlyt. Nem szeretnénk ráerőszakolni a válaszunkat senkire a játékban. Amit valójában csinálunk, az olyan, mint ’Oké, itt ez a város. Itt ez a rendszer. Képessé teszünk arra, hogy meghackeld. Hogyan fogod felhasználni mindezt?’”
Quis custodiet ipsos custodes?
Egy nyílt világú játéknál rendkívül fontos a megfelelő MI leprogramozása, különben oda az élmény. A Watch Dogs esetében a rossz MI az átlagosnál is nagyobb baki lenne, hiszen mások magánéletét követhetjük nyomon, illetve avatkozhatunk be, ha kedvünk tartja. Gondoljunk csak bele, milyen illúzióromboló lenne, ha egy tag, akit követünk, beakad egy tereptárgyba… Nem kis feladat elé állították tehát magukat a Ubisoftos srácok, hiszen nem csak egy várost, hanem lakóit is meg kell alkotniuk, ráadásul úgy, hogy hiteles legyen a végeredmény. Ehhez minél több eltérő, színes egyéniséget akarnak bemutatni nekünk, de nem minden városlakó rendelkezik majd saját személyiséggel.
Guay erről így nyilatkozott:
„Ha valaki épp telefonon beszél… mármint azt nekünk rögzíteni kellett valakivel, valamikor. Valakinek meg kellett írnia a szöveget. Hatalmas mennyiségű tartalmat kellett gyártanunk… de sikerült. Észveszejtően sok párbeszédünk van a játékban. Lényegében adatbázisokból állítjuk össze a különböző karaktereket (...) Azt gondoltuk: 'Oké, egy szegény negyedben vagyunk, szóval olyasvalaki kellene, akinek kevés a fizetése, ilyen és ilyen munkát űz.’ Ezeket a karaktereket lényegében összegyúrtuk. Azért akartunk minél több ilyet, hogyha valaki sokat kémkedik mások után a játékban, és figyeli őket, ne találkozzon ismétlésekkel. Mindig találsz majd új dolgokat. Ettől függetlenül nem állítjuk azt, hogy mindenki egyedi a városban. Van egy limit, ami fölé nem mehettünk.”
Egyvalamit a hősöknél is jobban szeretnek: végignézni a hős bukását
A Watch Dogs egyik legfontosabb eleme a dinamizmus. Tetteink következményekkel járnak, egy idő után az egész város reagál majd rájuk. Folyamatos visszajelzéseket kapunk, ha például a jóságos igazságosztó szerepét vállaljuk magunkra, idővel a lakók ünnepelni fognak minket, ha viszont tömegmészárlásba kezdünk az utcákon, nem lesz őszinte a derék polgártársak mosolya.
„Az embereknek megvan a maguk véleménye rólad a városban, és ezt visszahallod majd (...) Arra jöttünk rá, hogy a legfontosabb, hogy visszajelzéseket kapj arról, milyen hatással vagy a városra. Amit a múltban tettél, minden, amit a játék során csinálsz, hogyan hat majd ki a végjátékra? Minden tetted visszatükröződik rád.”
A Watch Dogs-ban nem kapunk majd jól hangzó, unalomig ismételt erkölcsi üzeneteket a végkifejletnél. Helyette ránk bízzák, mit és hogyan csinálunk. „Nem fogjuk összesűríteni annyira, hogy ’megmentetted a hercegnőt’, vagy ’a hercegnő halott’. Inkább olyasmit szeretnénk a végére, hogy ’ez az a Chicago, amit létrehoztál’.” Nagy tehát a felelősségünk, hiszen egy egész város sorsát befolyásolhatjuk tetteinkkel.
A Watch Dogs megjelenése idén november 22-én esedékes PC-re, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra, a PlayStation 4-es és Xbox One verzió jövő év elején várható. Most pedig mondjátok el ti, mit gondoltok a játékról, és a kérdésekről, amiket feszeget: Visszaélhet-e bárki (a kormány, vagy egy ember) a térfigyelő rendszerek uralmával? Beavatkozhat-e valaki önhatalmúlag egy idegen életébe? Ilyen jövő vár ránk?
