Menjünk a pokolba
Nagy fába vágta a fejszéjét a Dead Space fejlesztőbrigádja, amikor úgy döntöttek, hogy „monitorra viszik" Dante mester klasszikus művét. Az Isteni Színjáték meghatározta az egész középkor szemléletét, már ami a poklot, és a túlvilági életet illeti. Az Redwood Shores pedig úgy döntött, ideje korszerű formában az ifjúság elé tárni Dante látomását. Kezdetnek a háromrészes mű első felvonását prezentálják számunkra, ami már csak azért is jó ötlet, mert ha sikeres lesz a játék, adva van a folytatás lehetősége. Kérdéses ugyan, hogy a harmadik részben, ami kötelező jelleggel a Paradicsommal foglalkozik majd, milyen játékmenetre számíthatunk, de ne szaladjunk előre. Érdekes módon, a Redwood Shores-os arcok nem egy kalandjátékot képzeltek el - pedig az sem lett volna rossz ötlet - hanem egy enyhén Diablo szerű hack'n'slash alkotással tervezik meglepni a nagyérdeműt. Aki olvasta az eredeti művet, az talán megmosolyogja a készítők hitvallását, miszerint elsődleges szempont volt az adaptáció során, hogy hűek maradjanak az eredeti mű minden részletéhez. Jelentem, én olvastam, még egyszer régen, de sajna nem emlékszem arra, hogy Dante úr páncélba öltözötten, egy méretes kaszával indult volna szerelme megmentésére, és arra sem, hogy az útközben felmerült problémákat gordiuszi csomóként kezelte volna, azaz nemes egyszerűséggel kettévág mindenkit, aki az útjába áll. Természetesen, nem is lett volna lehetséges az eredeti mű prezentálása olyan formában, ahogyan azt Dante megírta, vagyis dehogynem, csak akkor nem videójáték lett volna, hanem hangoskönyv, illusztrációkkal. A Redwood Shores azonban úgy döntött, mégis inkább egy akciójátékot készít, és ennek okán itt-ott, apróbb változtatásokat eszközöltek.
Hosszú útról jövök, hosszú útra megyek...
A történet szerint Dante egy Keresztes Hadjáratból hazaérkezvén, lemészárolva találja háza népét, köztük egyetlen szerelmét Beatrice-t is. Az éktelen haragra gerjedt főhős ezek után élből lepofozza a Halált, elszedi tőle annak igencsak tápos, multifunkciós kaszáját, majd kedvese megmentésére indul. Tisztára, mint az eredeti. Oké, nem szapulom tovább a sztorit, mert hát annyira nem gáz, csak akkor ne hangoztassák, hogy minden klappol az eredetivel. Utunk során amúgy a Dante által bemutatott Pokol minden ismert szereplőjével találkozni fogunk, azaz elkísér minket Vergilius is egy darabon, és természetesen Lucifer komával is összeakaszthatjuk majd a bajszunkat. Lucifer amúgy jóval hangsúlyosabb szerepet kap a játékban, mint az eredeti műben, gyakorlatilag ő leszen majd a főboss, akit le kell győznünk. A főhős ábrázolásakor azért mertek a srácok egy igazi kemény legényt mintául venni, mert történelmi tények szerint Dante bizony több háborúban is harcolt, így nem idegen tőle sem a vérontás, sem a fegyverforgatás. Dante életrajzából merítve több olyan karakterrel is találkozhatunk majd, akikről az eredeti műben szó sem esik, viszont valamiért fontos szerepet játszottak az alkotó életében. A Dante által bemutatott Pokol kilenc szintre tagozódik, így aztán a játék is kilenc pályán játszódik majd. Az egyszerű mentőakció azonban menet közben átalakul valami mássá. Ahogy Dante egyre mélyebben hatol a Pokol bugyraiba, szembesül vele, hogy ő maga is bűnös ember, akinek vezekelnie kell. Ahogy haladunk előre egyre inkább saját lelki üdvünk megmentése kerül előtérbe. Természetesen a történet végét nem tudhatjuk, és bár aki olvasta az eredetit, annak lehet halvány fogalma a végkifejletről, szerintem itt is számíthatunk némi változásra. A minőségről ezügyben egy meg nem nevezett forgatókönyv író gondoskodik, akit névtelensége ellenére, állítólag Oscar díjra jelöltek egyszer.
Pusztulj, pokol démona!
A játék sztorija talán nem maradéktalanul hű az eredetihez, viszont a grafikai megvalósítás nagyon jól visszaadja a Pokol hangulatát. A művészien kivitelezett pályákon igazán borzongató érzés barangolni, még akkor is, ha legtöbbször a pörgős akció miatt nem sok időnk van nézelődni. Nyomasztó, vöröses fényben fürdő tájakon keresztül vezet utunk, ahol a megkínzott, szenvedésre ítélt lelkek sikolyai visszhangzanak. Ezen a téren nagyot alkotott a Redwood Shores, és ebben nem kis szerepe van Wayne Barlow úrnak, aki a pokol, és az azt benépesítő lények kinézetét megálmodta. A játékmenetről túlzottan sokat nem lehet mondani, hiszen aki játszott már a Diablo valamelyik részével, vagy valami hasonlóval, annak nem lesz nagy újdonság. Fegyverek terén nem túl nagy a választék, egyelőre csak a Haláltól elszedett kasza a biztos, bár a fejlesztők itt még nem döntöttek véglegesen. Ez a szerszám amúgy maximálisan használható, közelharcban halálos, de ha esetleg egy kartávolságon kívüli egyedet támadunk, átalakul lándzsává, ha pedig fel szeretnénk mászni valahová, akkor mászókampóként is megállja a helyét. Dante úr nem csak fizikailag bántalmazza a Pokol korántsem ártatlan démonait, hanem a rendelkezésére álló varázslatok közül is szívesen alkalmaz néhányat. Ezek között akad, amelyet akkor lehet sikerrel használni, ha nagyon sokan körbevettek minket, de akad köztük olyan is, amellyel távolabbi célpontokat tehetünk ártalmatlanná, odasétálás nélkül. Ezen kívül néha úgymond, „befoghatunk" egy-egy démont, azaz valami nagyobb lény hátára pattanva irányításunk alá vonhatjuk azt, és egy ideig iszonyatos pusztítást vihetünk végbe. Az ellenfeleink között megtalálhatóak lesznek a pokol csicskásai, a sima csontvázak, kisebb démonok, de a mű összes fontosabb szereplőjével is találkozunk majd, és általában meg is kell velük küzdenünk. A csaták úgy általában jól néznek ki, az animációk folyamatosak, a hanghatások kellően borzalmasak, így a játék ezen részével nem lehet semmi probléma. Néha ugyan lesz egy kis ugrabugrálás, ez vagy bejön valakinek, vagy nem, de mivel van nekünk ez a nagyszerű kis kaszánk, ami kiránt minden bajból, és nem is ez a fő irányvonal, úgy gondolom, ez még belefér.
A Dante's inferno sajnos csak 2010-re várható, és a látottak alapján tartogat némi meglepetést . A sztoriba ugyan bele lehetne kötni, de nem tesszük, inkább megdicsérjük a fejlesztőket a témaválasztás okán is. A nagyszerű grafika nagyon durván hangulatossá teszi a játékot, a pörgős játékmenet pedig a Blizzardnak is becsületére válna. Egyvalamire azért hadd hívjuk fel a figyelmet, aki a Dante's Inferno alapján írja majd az olvasmánynaplót, az ne számítson sok sikerre. Ellenben, ha tetszett a játék, tessék szépen elolvasni az eredetit.
