Egy napos, mérsékelt kánikulát hozó délelőttön meglátogattak minket az MSI európai képviseletének kedves tagjai, akik több jó hírrel is szolgáltak. Egyrészt elmondták, hogy több alaplappal is készülnek az Intel Core i5 és Core i7 processzorok hivatalosa bemutatójára, sőt, eddig még nem ismertetett fejlesztések is zajlanak a háttérben, magyarán szólva, a közeljövőben még több P55-variánsra számíthatunk. Másrészt egy tesztelhető alaplapot is hoztak nekünk, amelyen keresztül bemutatták nekünk a szériára jellemző újdonságokat, valamint azokat a fejlesztéseket, amelyek kifejezetten a tesztpéldányra jellemzőek. Egy meglehetősen hosszú beszélgetés kerekedett a találkozóból, ami teljesen érthető annak tudatában, hogy magával a csúcsmodellel ismerkedtünk meg közösen. A P55-GD80 jelenti pillanatnyilag a maximumot az MSI P55-ös kínálatában, ami egyben azt is jelenti, hogy igen borsos áron kerül forgalomba hazánkban.
Az árcédulán szereplő összeg véleményezése azonban maradjon cikkünk végére, először nézzük, mit is kínál a gyártó a középkategória felső részében. Nem titok, a P55-GD80-nal a konkurens Deluxe és egyéb fantázianevekkel ellátott alaplapok ellen indul a gyártó, a közölt specifikációk alapján pedig minden esélyes megvan a sikerre. Legalábbis mi reménykedünk benne, korábbi tapasztalataink alapján ugyanis eddig csak a probléma volt a nyakig felszerelt csúcslapokkal. Jó példa volt az MSI 790FX-GD70, amely ugyan remeknek hangzó specifikációkkal gördült le a gyártósorról, a nálunk vendégeskedő két példánnyal akadtak apró és kevésbé apró gondok. A lap két gyenge pontja a BIOS-frissítés procedúrája és a túlhajtás volt. A sűrű BIOS-javítgatásoknak hála mára alaposan megváltozott a helyzet, a negatív élmény azonban annyira beleégett emlékeinkbe, hogy nem tudunk jó szívvel visszaemlékezni az AMD-s csúcspéldányra.
Kinézetre ötös
Az alaplap a dizájnja alapján csak tökéletes alkotás lehet, rég láttunk ennyire letisztult, okosan megtervezett inteles alapot. A fekete nyomtatott áramkör, meg a kék és ezüst színekben pompázó alkatrészek remek összhangban vannak egymással. Az alapdolgokkal most nem foglakozunk, aki kíváncsi a lapkakészlet tudására, az lapozzon tovább egy keveset. Sokkal inkább érdekes megoldás az egyedi lapkakészlet-hűtés, amely kialakítás abból a szempontból mindenképp meglepő, hogy négy hőleadó központból épül fel. Ránézésre tehát a régi séma szerint építkezik, ám az igazság az, hogy a középső csomópont alatt nincs semmi érdemleges, amit hűteni kellene. Egy vastag szivacs tartja el az alaplaptól a bordát, amelybe hőcsövön keresztül érkezik a meleg a tápellátó áramkörök felől, a P55 lapkával pedig egy lapos fémkapocs segítségével tartja a kontaktot. Elméletileg tehát felesleges lenne a középső blokk, ám megléte csak pozitív hatással van a rendszer hőleadására.
Elsősorban a processzor környékéről érkező meleg leadása lesz a feladata, a P55 lapka ugyanis olyannyira nem melegszik, hogy az a kis, lapos borda önmagában elég lenne rá. A körbefutó hőcső egyébként nem egy átlagos darab, a gyártó újabb grafikus kártyáiról ismert SuperPipe megoldást ültették át az alaplapos környezetbe. A 8 milliméteres cső bőségesen elegendő erre a területre, a versenytársakkal ellentétben ugyanis itt nem kell több tíz darab tápellátó áramkört hűteni, a DrMos tervezési módszernek és az Active Phase Switching fázisvezérlő technológiának hála igen moderált hőmérsékletekre számíthatunk.
Csúcsalaplaphoz méltó módon a tizenhatszoros PCI Express foglalatokból három jutott a NYÁK-ra, amelyekből kettőt a processzorban található vezérlő kezel, a harmadikat pedig az elméleti alapokat bemutató cikkünkben leírt módon, a PCH-ból vezették ki. Értelemszerűen a sebessége csupán négyszeres, így csak akkor használjuk a harmadik foglalatot, ha nagyon nem bírjuk ki, hogy ne szereljük be a harmadik NVIDIA vagy ATI grafikus kártyát.
A lapra integrált egyéb vezérlők hűen követik a kategóriára jellemző hagyományokat, a nyolccsatornás hangkodek mellett két gigabites vezetékes hálózati vezérlő és egy FireWire-lapka is található. Picit kellemetlenség, hogy a lapkakészlet által támogatott 14 USB 2.0-s kapuból csak 6 darab fért ki a hátlapra, a többi csatolót külön előlapi vagy hátlapi panelek nyomtatott áramkörre történő csatlakozásával érhetjük el.
Egyedi funkciók egy szűk réteg számára
Ez a szűk réteg pedig nem más, mint a túlhajtásra vágyó felhasználók csoportja. Ugyan a GameStar olvasóközönségében szép számmal találni olyanokat, akik szeretik túlhajtani a rendszerüket, összességében viszont a felhasználók elenyésző hányada foglalkozik a különféle paraméterek finomhangolásával. Talán ezt érzi – a többi más gyártó mellett – az MSI is, amely gyártó a gyors és fájdalommentes tuningra helyezte a hangsúlyt a P55-GD80 tervezése során. Természetesen az aprólékos beállítások is elérhetők a hardcore egyének miatt, de az automatikus tuning most nagyobb rivaldafényben van, mint valaha.
Minden az OC Genie néven bevezetett funkcióból indul ki. Az elnevezés tulajdonképpen egy vezérlőlapkát takar, amely az elsődleges PCI Express foglalat közvetlen közelében található. Lényegében ez a lapka minden olyan paramétert elér és képes módosítani, amire szükség lehet alapos túlhajtás esetén. A processzor órajele és feszültsége mellett a memóriabeállításokat is megváltoztathatja a stabil tuning elérése érdekében, ám azt nem árt megjegyezni, hogy a legolcsóbb memóriapárossal valószínűleg nem tudunk majd jelentős előrelépéseket tenni a rendszer összteljesítményét illetően. Ha viszont úgy érezzük, hogy hardveresen felkészültek vagyunk a szédítő sebességre, akkor akár 1-2 másodperc alatt is a fellegekbe taszíthatjuk gépünket. A procedúra az OC Genie gomb megnyomásával kezdődik, amelyet a bekapcsolás kell, hogy kövessen. Ekkor az alaplap, illetve a rajta lévő OC Genie lapka saját maga térképezi fel a rendszer teljesítőképességeinek határát, majd pedig beállít egy olyan szintet, ami még biztonságos a fő komponensek számára. A feszültséghez ilyen esetben nem nyúl az OC Genie, csak a Base Clock számát és a szorzóértéket változtatja meg úgy, hogy a kettő szorzata láthatóan nagyobb legyen, mint a kiinduló érték.
Valamivel finomabb és jobban követhetőbb módszer a Direct OC nevű szolgáltatás. Ehhez két kör alakú gombot szereltek a NYÁK-lap szélére, amelyeken egy mínusz és egy plusz jel látható. Egyenként nyomogatva ezeket a gombokat, a Base Clock értékén változtathatunk, a lépés nagysága 1 megahertz. Egy ideig biztonságosnak nevezhető ez a módszer, egy adott szintig bárki elklikkelgetheti a processzorát. A plafont azonban így csak úgy tudjuk megismerni, hogy szépen kifagy vagy újraindul a rendszer, a Direct OC ugyanis csak a frekvencián változtat, a feszültségekhez nem nyúl.
Akik inkább a BIOS-ban érzik jól magukat, a Cell Menuben rengeteg beállítást találhatnak. Szépen rendezve sorakoznak egymás alatt a különféle komponenseket érintő paraméterek, melyek megváltoztatását érdemes külön profilokba menteni. Erre lehetőséget is ad az MSI P55-GD80 BIOS-a, az Overclocking Profile menüpont alatt hat üres hely várja a menteni kívánt beállítási csomagokat. Ígérjük, hogy mindegyik módszert alaposan ki fogjuk próbálni, minket leginkább a teljesen automatikus túlhajtás érdekel. Kíváncsiak vagyunk, mennyire tartja be a biztonságos értékeket a lap BIOS-a.
Egyéb BIOS-os finomságok
Különálló BIOS-frissítő segédalkalmazásként is megállná a helyét az M-Flash szolgáltatás, ami egyébként cseppet sem újdonság az MSI-lapok tudását tekintve. Az elérhető funkciók tárháza nem változott, viszont újra érdemesnek tartjuk leírni, miért is oly nagyszerű az M-Flash. Míg mások az alaplapra integrálnak egy második BIOS-lapkát a végzetes történések elkerülése végett, addig az MSI inkább egy szabványos USB-s pendrive-ban látja a biztonságot. A hordozható tárhelyről történő frissítésben nincs semmi meghökkentő, manapság mindenki így csinálja, arra viszont más lapok nem képesek, hogy közvetlenül erről a kis tárhelyről indítsa be a rendszert. Magyarán szólva még a tényleges frissítés előtt kipróbálhatjuk az adott firmware-t, anélkül, hogy veszélyeztetnénk a lap épségét. Ha pedig bevált a fájl és elégedettek vagyunk a javításokkal, akkor az M-Flash menüpont alatt rögtön frissíthetjük az állományt. A bevált BIOS lementése is lehetséges, így ha az újabb BIOS-ok nem válnának be, akkor könnyedén visszatölthetjük a régebbi verziót.
Szintén egy USB-s meghajtó használatához kötődik a U-Key biztonsági szolgáltatás. Ez egyfajta BIOS-os védelem, amellyel a komplett gépünk hozzáférését korlátozhatjuk. Csupán egy, a feladatra alkalmas pendrive-ra van szükség, amely a funkció engedélyezése után hardveres kulcsként fog működni. Ezt követően a számítógép indítása csak akkor lesz lehetséges, ha az ominózus pendrive rá van dugva a gépre. Egyszerű és nagyszerű védelem ez, csak ha lehet, ne veszítsük el a kis meghajtót, a védelem kiütése ugyanis legfeljebb az MSI szervizközpontjában lehetséges, a CMOS törlése és az elem kivétele értelemszerűen nem segít feloldani a gépet.
Előtérben az energiatakarékosság
Az aktív fázisváltásnak köszönhetően a P55-GD80 is csak épp annyi energiát ad a processzor, a memóriák és a lapkakészlet számára, amennyi feltétlenül szükséges. Minimális terhelés esetén a felhasználók által is nyomon követhető módon jelzi az alaplap, hogy abban a pillanatban mennyire járatja a tápellátó komponenseket, a fázisokat jelző LED-ek mellett egy kis kijelző látható szám is jelzi az aktív áramkörök számát. A módszer előnye, hogy nem függ semmilyen operációs rendszertől, teljesen hardveres alapú. Sajnos még nem volt alkalmunk megmérni a GD80-as energiagazdálkodó teljesítményét, így egyelőre csak a gyártó által közölt adatra támaszkodhatunk, amely 66,5 watt évente. Abszolút elméleti adatról van szó, tehát ennyire is vegyük komolyan.
Ami a dolog szoftveres oldalát illeti, egy meglehetősen tetszetős kezelőfelülettel ellátott alkalmazás segítségével kísérhetjük figyelemmel a rendszer pillanatnyi és addigi fogyasztását, a főbb összetevőkre jellemző feszültségek stabilitását, változását, valamint külön-külön láthatjuk a CPU-fázisok hőmérsékletét.
Az előre beállított gyári profilok alapján változik az alaplap viselkedése, túlhajtás esetén minden a maximumra kapcsol, a Powersaving menügomb megnyomásával pedig a lehető legkevesebb energiafelvételre áll át a rendszer.
Eddig minden szép és jó
Csakúgy, mint minden más típusnál, most is akkor leszünk a boldogok a P55-GD80-nal, ha hosszabb távon is hibátlanul képes mindazt nyújtani, amire újonnan képes. Egyes szolgáltatásai rendkívül tetszetősek még számunkra is, tényleg csak az a kérdés, hogy a tervezett túlhajtást elbírja-e majd a körülbelül 69000 Ft-ot kóstáló lap. A tesztpéldány ugyanis innen egyenesen az OCTeam Hungary-hez fog kerülni, akik anno maguk is meglepődtek a müncheni Master Overclocking Arenán használt Eclipse SLI teljesítményén, és szerintünk mostantól egy szebb tuningos jövő képe látszik kibontakozni az MSI háza táján. Meglátjuk, igazuk lesz-e, a gyártónál valóban nagy hangsúlyt fektettek a túlhajtáshoz szükséges megoldások kifejlesztésére. Remélhetőleg a következő, jubileumi számra elkészülnek a tesztekkel a srácok, és akkor sok más hardveres érdekesség között számolhatunk be a minél magasabb órajelekről.
Az MSI P55-GD80-ról további videókat a GSTV MSI P55 Series csatornájában találtok!
