Nem feltétlenül jó, ha az ember fejlesztőcsapatának a világ egyik legnépszerűbb franchise-át kell gondoznia. Nem akarom újfent Ben bácsi örökbecsű szavait ismételgetni, de a Call of Duty már tett pár lépést a siker útján, és minden új lépés komoly kockázatot jelent. Lehet, hogy a novemberben érkező Ghosts iránt is máshogy viszonulna a morgó játékosok tömege, ha nem lenne előtte a Call of Duty cím. Sok kritikus követi el azt a hibát, hogy egy játékot csak és kizárólag az elődeihez hasonlítgat, arról viszont nem ír, hogy mi volna, ha adott játéksorozat előző epizódjai nem tették volna olyan magasra a lécet. A Call of Duty: Strike Team talán nem elég jó Call of Dutynak, de nem rossz mint akciójáték. Csak más.
Telefonon hív a kötelesség
A mobil készülékek irányába terjeszkedni nem egy elvetélt ötlet, a DICE-nak is bejött, mikor kiadta a Battlefield: Bad Company 2 iOS-es változatát. Csak idő kérdése volt, hogy az Activision mikor tör be erre a piacra, és meglepő módon, minden előzetes jel nélkül egy különálló, saját történettel és mechanizmussal rendelkező játékot készítettek. A Strike Team sztorija nem bővelkedik csavarokban, terroristák jönnek, háború van, te pedig egy két fős osztag vezetőjeként menetelsz előre, teljesíted a feladatokat. Vannak átvezető animációk, de senkit nem gyújtanak fel, senki nem csúsztatja át neked a fegyvert az utolsó pillanatban, tehát semmi olyan mérhetetlenül izgi nem történik. A küldetések ugyanakkor egyáltalán nem unalmasak, amin sokat segít, hogy nem csak FPS, de taktikai nézetből is irányíthatjuk a katonákat. Kiválaszthatjuk és bármikor megváltoztathatjuk, hogy kinek a szemszögéből szeretnénk lövöldözni, és mivel alapvetően az egyik karakter mesterlövész, a másik pedig inkább a középtávú harcban jeleskedik, érdemes a választást mindig a szituációhoz igazítani.
Nézz le rám
Ha a helyzet úgy kívánja, egy drón kameráját is használhatjuk megfigyelésre. A taktikai nézetből külön-külön és egyszerre is megszabhatjuk az osztag tagjainak, hogy mit csináljanak: fedezékbe küldhetjük őket, kijelölhetünk célpontokat, vagy kiadhatjuk utasításba, hogy kapjanak fel egy hullát, majd cipeljék árnyékos helyre, nehogy valaki megtalálja őket (nem kell félni, egyik rádión sem keresik a TK-421-est, pedig hamar egyértelmű lesz, hogy nincs a helyén). Azért is érdemes a taktikai nézetet előnyben részesíteni, mert attól, hogy mi haladunk előre az egyik fickóval, a másik csak akkor fog követni minket, ha erre utasítást kap (egy gombnyomással megoldható, de az már több mozgás, mint amennyit egy napra az orvos előír).
Mindkét nézetnek megvannak a maga hiányosságai: izometrikus nézetből a katonák nem mindig kezelik jól a parancsokat, nem mindig guggolnak fedezékbe vagy lőnek egy ellenfélre, míg ha közvetlenül irányítjuk valamelyiküket, ez értelemszerűen problémamentesen működik. Hasonlóképp nem tudnak mindkét nézetben mindennel akcióba lépni, a váltogatás kényszerítése pedig szembemegy a Strike Team egyik alapelvével. Akció közben ez különösen idegesítő, mivel gyakran előfordult, hogy a karakterem nagyon nem arra nézett, mint amerre az épp támadott ellenfél volt, és mire megfordultam, csak az utolsó idegrángások húzgálhaták a ravaszt.
Ötre hazaérek
Ha el tudunk tekinteni a logikátlan húzásoktól és néhány irányításbeli problémától, a Strike Teamet le sem fogjuk tudni tenni. A fejlesztő The Blast Furnace nem felejtette el, hogy egy mobilos játékot készít, melyet legtöbben rövid szünetekben, utazás alatt, vagy épp az illemhelységben való ücsörgés közben játszanak. A küldetések ennek megfelelően rövidek, az irányítást megkönnyítendő bal és jobb oldalra két egy-egy olyan gomb került, amivel hamar az ellenfélre ránthatjuk a puskát. Ez főleg a kezdőknek segít, illetve azoknak, akik valamiért gyűlölnek érintőképernyőn FPS-t játszani. Tény, hogy más, mint egy hagyományos kontrollerrel, de meg lehet szokni.
Ha regisztrálunk egy fiókot, kihívásokban és Survival menetekben is részt vehetünk, melyek során hamarabb léphetünk szintet, gyorsabban tehetünk elérhetővé új fegyvereket és perkeket. Szerencsére ezek ára jól lett eltalálva, nem kell az 5,99 eurón felül extra pénzt fizetni, ha nem szeretnénk. Én az alap fegyverekkel is végig tudtam vinni a kampányt, és tény, hogy nem volt egyszerű, de azért nem is érte el a Dark Souls szintjét. Veteran módban kicsit minden nehezebb, de nem éreztem, hogy a fegyverváltás jelentősen befolyásolná a teljesítményemet.
A Call of Duty: Strike Team más, mint a többi Call of Duty, nem olyan kiforrott, mint más AAA kategóriás mobilos FPS-ek, de az ötletből később még akár valami mérföldkőnek számító dolog is születhet. Ha nem próbál egyszerre a mobilos gamerek és a Call of Duty rajongók elvárásainak is megfelelni, lehet, hogy legalább az egyik maradéktalanul sikerül neki, de így sajnos nem ígérhetjük, hogy egyik tábor sem fog csalódni egy picit.
