A Call of Duty-t vetésforgóban fejlesztő stúdiók közül talán a Treyarch az, amelyik a legbátrabban bánik miden idők egyik legsikeresebb - és ebből kifolyólag leggyűlöltebb - sorozatával. Most rajtuk volt a sor, hogy bebizonyítsák, a Black Ops 2 elképesztő sikere nemcsak egy ügyes marketingkampány természetes hordaléka, hanem egy végtelenül tehetséges csapat méltó jutalma volt.
A Call of Dutynak megvan az a fantasztikus tulajdonsága, hogy még akkor is érdekessé tudja tenni a sorozat aktuális darabját számodra, ha legutoljára szandál-zoknis gyerekként, a CoD 2 Carentan nevű pályáján láttad a játékot. Vagy játszottál a Ghosts-szal. Ezt úgy hívják marketing. Ha kíváncsiak vagytok hogyan is működik a dolog, akkor a miértveszemmegmindenévben@activision.ru címen tudtok érdeklődni a részletekről. Na de nézzük, mit hozott az idei rész.
Once you go black, you never go back
A Black Ops 2 annak idején reményt adott nekünk, hogy a Call of Duty lehet még jó, imádtuk az egyjátékos kampányt is, a zombiírtást is, meg a multit is. Aztán hidegzuhanyként jött a Ghosts, majd a megosztó, de inkább jó mint rossz Advanced Warfare, és most megint visszatértünk nagy kedvencünkhöz, a Black Ops alsorozathoz. Az új rész kapcsán már csak Black Ops mivolta miatt is reménykedtünk, de egy kicsit csalódnunk kellett. Hárman indultunk neki a három különböző módnak, és ketten pozitív élményekkel tettük le a kontrollert - egyikőnk viszont egyszerre lett dühös és szomorú. Kaci a kampánynak állt neki, Daev a zombikat irtotta vakulásig, Paca pedig az online hadszintérre ment, hogy megnézze, milyen falon futásból 360 noscope-olni.
Kaci kampánya egy jobb kampányért
Lehet, hogy a kampány nem olyan jó, de úgyis a multi a lényeg - mondogatják évek óta a hardcore Call of Duty rajongók, és mostanra sikerült megértenem az Activision álláspontját is az ügyben. Pontosabban nem megérteni, inkább csak elfogadni: minek erőlködjenek, ha az átlag 14 év körüli közönséget úgyis csak az érdekli, hogy évről évre új pályákon szaladgálva ordíthassák bele a mikrofonba, hogy kinek az édesanyjával létesítettek szexuális kapcsolatot. A Treyarch ezúttal valami egyedit akart alkotni azzal a módszerrel, hogy fogtak pár kiemelkedő játékot, elhagyták belőlük a jó részeket, aztán a maradékot összegyúrták. Az egész olyan, mintha a világ összes sci-fijét meg kéne nézned összevágva, miközben valaki egy Tom Clancy összessel üti a fejedet: nem tudod, mi történik, de viszonylag hamar elkezd nagyon fájni.
Bárkiből lehet szuperkatona
A Deus Ex: Human Revolutionből átvett felütés után abban reménykedtem, hogy végre együtt tudok majd érezni a főszereplővel, és közösen fedezzük fel az újdonságokat, amelyekbe a katonai implantátumokkal "felszerelt", megcsonkított veterán belecsöppen. Aztán hamar kiderült, hogy a pályák közt (mintha csak multiplayer mapok lennének) válthatok kinézetet, lehetek ismét ember, sőt, akár egyszer férfi, egyszer nő (utóbbira egyébként férfiként hivatkoznak sok dialógusban, ami minimum kínos), úgyhogy az érzelmi kötődés ugrott. Aztán jött a sztori, ami arra épül, hogy a jövőben mindenki képes kézrátéttel feltörni szuperszámítógépeket, vagy épp ellopni mások emlékeit. Annyira összekuszáltak a szálak (és sajnos nem a szó jó értelmében), hogy el is engedtem a történetet, bekapcsoltam a robotpilótát, és végiglőttem magam a 6-7 órás kampányon.
Cudar világ ez
Ez persze lehetett volna több, hiszen a számos elrejtett tárgy és easter egg felfedezésre sarkallná a játékost, de a pályatervezés olyan szinten kritikán aluli, hogy olyat ritkán lát az ember. Az egyébként is behatárolt pályáknak még a szélére sem mehetsz ki, mert azonnal elkezd villogni meg sípolni a cucc, hogy térj vissza a harci övezetbe. Kooperatív módban még ennyire sem lehet elkalandozni, mert ha valaki lemarad, azt odateleportálja a többiekhez a játék, mintha valami bot lenne.
Halványan még emlékszem azokra az időkre, amikor a Call of Duty kampányokat élvezte az ember. Amikor nemcsak az játszotta őket végig, akinek muszáj, és nemcsak azért kerültek be, hogy jusztifikálják a 60 dolláros árat. Sajnos ezek az idők már elmúltak, és kétlem, hogy valaha is visszatérnének, amíg a marketinggépezet elviszi a hátán a szériát.
Daevnek inkább a múlt, mint a jövő
Az az egyben szomorú és örömteli igazság, hogy semmi sem üt akkorát a Black Ops 3-ban, mint a Zombies. Ez nyilván a kampányt és a többjátékos módot is minősíti, de az biztos, hogy a Treyarch-féle zombis móka idén egy még teljesebb játékmódban tért vissza, tele titkokkal, érdekes újításokkal és a szokásos sztárparádéval.
A történet az 1940-es évek Amerikájában játszódik egy csapat sötét múltú karakter főszereplésével, akiket természetesen most is híres színészek keltenek életre. Jeff Goldblum és Rob Pearlman karakterei zseniálisra sikerültek és az eseményeket mozgató titokzatos karaktert megformáló Robert Picardo is hozza a kötelezőt. A sztori lényegében a négy "hős" megváltásáról szól, ami a végtelenül hangulatos intró után csak a karakterek párbeszédeiben és monológjaiban bontakozik ki. Nem kell különösebben sokat várni tőle, viszont ad egy keretet az agyatlan hentelésnek, ráadásul rendkívül hangulatossá is varázsolja azt.
A zombik nem változnak
Az alapok viszont ugyanazok maradtak; a körönként egyre nagyobb hullámokban érkező zombikat öldököljük, gyűjtjük a pénzt a perkekere és a fegyverekre, illetve nyitogatjuk az ajtókat, hogy új területeket fedezhessünk fel. A csavar a játékmódban ezúttal annyi, hogy a korábbiaknál egy lényegesen nagyobb, labirintusszerű pályán vagyunk, ahol a túlélés mellett még a sztori szempontjából fontos tárgyakat is meg kell találnunk, no meg persze kitalálni, hogy mit is kell velük csinálni. Őszintén szólva a Black Ops 3 zombimódja nem egyszerű. Az első pár nekifutásnál alig jutottam tovább a negyedik körnél, pedig régen a Black Ops 2-ben már az 50-et is könnyedén teljesítettük.
Van egy elég meredek tanulási görbe, amit vagy a jól bevált - és semmi szín alatt sem idegesítő - trial and error módszerrel végig kell szenvedni vagy egyszerűen csak megnézni egy YouTube videót, ami megmutatja, hogy merre is van az előre. Ha épp nagyon ráértek, akkor én az első variációt ajánlom, mert a Zombies tele van újdonságokkal, titkokkal és easter eggekkel, amik akkor érnek igazán valamit, ha véres verejtékkel fizettél értük. Az egyik legszembetűnőbb innováció, hogy alkalmanként "szörnnyé" tudsz változni, ami nem csak akkor jön jól, ha épp 250 élőhalott lohol a sarkadban, hanem a továbbjutás szempontjából is elengedhetetlen, hiszen vannak olyan területek, amiket csak így érhetsz el.
A Zombieshoz ezúttal egy külön tapasztalatipont-alapú fejlődési rendszert is kapunk, amivel különböző extra cuccokat nyithatunk fel, illetve egy kicsit testre is szabhatjuk az élményt. Ez egy nagyon hasznos újítás, mert az egyetlen dolog, amit egy kétórás maraton után eddig fel tudtál mutatni, az a kanapén éktelenkedő fenéklenyomatod volt. Most már számokban, achievementekben és tárgyakban mérhető a teljesítményed, és ez bizony nagyon jó érzés. Vagy legalábbis jobb.
Paca falra mászik
Az alapjátékban szereplő 12 pálya mindegyike lehetőséget ad arra, hogy kihasználjuk a Black Ops 3 egyik legfontosabb újítását, a falon futást. Mindegyiken van olyan falfelület, amire felugorva gyorsabban juthatunk el A-ból B-be, és nem is mindig egyértelmű, melyik az, de megvan a bája annak, amikor ügyesen felugrasz a falra, átszaladsz az épp másra koncentráló ellenfél feje fölött, majd hátulról letámadod. Érdemes kitapasztalni, jó alaposan felmérni, melyik map milyen lehetőségeket kínál, mert a legtöbben az egyértelmű átjárókat figyelik, kis taktikázással meg lehet őket lepni. Ugyanakkor még így sem lehet a pályákat teljes egészében bejárni: a háztetők többsége el van zárva. Ha már ennyire rámentek a dinamizmusra, igazán csinálhattak volna teljesen szabadon átjárható területeket.
Röntgenszem és gépfegyver kéz
Mindig elmosolyodtam, amikor láttam, mennyi mindent vett át a Black Ops 3 a Destinyből. A megjelenés előtti hetekben számottevő mennyiségű időt töltöttem el az Activision másik nagy aranytojást tojó tyúkjával, és nem tudtam nem észrevenni a hasonlóságokat a specialisták extrái és a Destiny képességei között. A Black Ops 3-ban amellett, hogy felszerelésünket testreszabhatjuk (erről bővebben később), kiválaszthatjuk, melyik specialista szerepében szeretnénk játszani, és ezzel együtt azt is, milyen extra képességgel indulunk harcba. Induláskor összesen 9 specialista közül választhatunk, és közülük mindenki két-két képességet kínál. Ruin Gravity Spikesjával például a földbe csapódhatunk, hogy ellenfeleinket egy bizonyos körben gyorsan kiiktassuk, Outrider Sparrowja egy robbanó nyilakat lövő íj, Prophet Tempestje villámot lő, Seraph Annihilatorja pedig egy nagyon erős, egy találattal gyilkoló Revolver. Ugye ismerősek? A Treyarch jól - mondjuk ki - nyúlta le ezeket az ötleteket, és jól építette be a Black Ops 3-ba, illetve az újak, amiket hozzátett, szintén illeszkednek a játékhoz, hasznosak, de nem idegesítően erősek. Az extra képességeket egyébként csak egy idő után tudjuk aktiválni, és csak az ügyesebb játékosoknak töltődik fel az aktiváláshoz szükséges mérő.
Ami a felszerelést illeti: kapunk tíz pontot, ezzel gazdálkodhatunk egy készlet összerakásánál. Semmi nem kötelező, ha úgy akarjuk, elsődleges fegyver nélkül mehetünk harcba, vagy épp a másodlagosat hagyhatjuk a fegyvertárban. Ha nem szeretünk gránátot használni, kivehetjük, és helyette perkeket, a használható dolgok számát megnövelő (két 1-es perk, eggyel több gránát, satöbbi) kártyákat vagy fegyverbővítéseket rakhatunk be. Néhányszor éreztem, hogy a tíz még kevés, de ez a korlátozás szükséges, hogy senki ne legyen legyőzhetetlen.
Kellő pontszám elérése után behívható Scorestreakekből sok, összesen 18 van, amikkel most is az a helyzet, mint mindig: túl erősek, túl nagy előnyt jelentenek. Ha valamin, ezen még volna mit faragni, hogy ne kapjanak a kezdő játékosok a második percben agyvérzést.
Végszó
A Black Ops 3-mal a Call of Duty sorozat egy kicsit megint több lett, és egy kicsit megint kevesebb. A korábbi Black Ops játékok kimondottan jó kampánya után nagy csalódás, hogy ez a mostani nem jött össze, viszont a multiplayer újításai és az ismét szórakoztató zombis mód miatt még így is megéri beszerezni a játékot. Jövőre újra az Infinity Wardon a sor, akik valószínűleg nem egy Ghosts 2-t, de talán nem is egy Modern Warfare 4-et készítenek. Nagy kérdés, hogy mit, és hogy vajon abban már teljes robotokkal harcolunk-e, vagy az Activision inkább életben tartja a Black Ops 3-at, és mellette párhuzamosan táplál valami mást is.
