Ha hiszitek, ha nem, Batman idén ünnepli 75. születésnapját. Szuperhőshöz méltó teljesítmény, hogy a karakter az azóta eltelt években folyamatosan meg tudott újulni, és sikeresen alkalmazkodott az adott korhoz, melyben elővették. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy Batman kalandjaiból játék készüljön, arra viszont senki nem számított volna, hogy ekkora siker lesz az Arkham széria. A fejlesztők ezzel szemben remekül vették az akadályokat, és olyan játékmenetet alkottak, amely ismerős elemei ellenére rengeteg újdonsággal szolgált, ráadásul rendkívül szórakoztató volt. Most viszont másik stílusról lesz szó, a külső nézetes akciót ugyanis 2,5D-platformer váltja.
Fél dével kevesebb
Két és három dimenzióról hallottunk már, no de mi lehet az a 2,5D? A videojátékok világában nem új keletű dologról van szó, a pszeudo-3D-nek is nevezett látványvilág már a 70-es évek közepén jelent meg az árkád játékokban, de hogy mindenki képben legyen, ilyet használ a Mortal Kombat, a Street Fighter és a Trine sorozat is. A lényeg, hogy egy 3D hatású környezetet kapunk, az oldalnézet miatt a játék maga mégis 2D-s. Így máris érthető a Warner Bros. stílusválasztása, hiszen az Arkham Origins Blackgate eredetileg csak 3DS-re és Vitára jelent meg, a kézikonzolok pedig nem a grafikai megjelenítésükről híresek. Talán a stílus, talán a megvalósítás miatt, de a várt siker elmaradt, így végképp érthetetlen, miért döntöttek úgy a Warner Bros. fejesei, hogy ezt a nagy gépekre is ki kell adni.
Három hónappal több
A történet az Arkham Origins eseményei után játszódik három hónappal. Batman hiába intézett el mindenkit, akit el kellett, nem lógathatja a palástját a denevérbarlangban, mivel a gothami rosszfiúk sosem pihennek. Ahogy a rosszlányok sem, a Macskanő például épp végez egy rablással, amikor összefut hősünkkel. Miután sikerül jobb belátásra bírnunk a lopással kapcsolatban, elmeséli, hogy nem minden klappol a Blackgate börtönben, sőt. Felkelés tört ki, a rabok átvették az irányítást, a területet pedig felosztották maguk között a bűnözőzsenik, úgy mint Black Mask, a Joker és a Pingvin. Nosza, irány a böri, rendet kell tenni, no de mi lesz a Macskanővel? Egyezséget kötünk vele: ha segít nekünk, mi is segítünk neki, és egy kevésbé veszélyes fegyházba küldjük vissza. Selina így végig a fülünkbe fog duruzsolni, de csak akkor, ha kérdezzük. Rengeteg inkorrekt vicc jutott most eszembe, de inkább egyet sem írok le, mivel nem szeretném elveszíteni az oldal női olvasóit. Helyette inkább megemlítem, hogy a játék több régi ismerőst is felvonultat majd, például Solomon Grundyt, Bronze Tigert vagy Deadshotot.
Megyeget a játékmenet
A játékmenet a balról jobbra haladásból áll, amit pár bunyós, illetve nyomozós résszel fűszereztek meg. Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, hiszen haladhatunk majd jobbról balra is, illetve felfelé és lefelé, de a lényegen sajnos ez sem változtat: a Blackgate rendkívül repetitív, hamar meg lehet unni. A Metal Gear Solid HD-kiadásán edződött Armature Studio fejlesztői borzalmasan oldották meg a pályák felépítését. A Blackgate négy bejárható területre oszlik: cellablokkokra, ipari területre, adminisztrációs irodákra és egy világítótoronyra. Ezzel még nem is lenne gond, ha mondjuk A-ból B-be kellene eljutnunk, ehelyett viszont sokszor C-ből megyünk A-ba, miután beugrunk D-be, persze csak úgy, hogy közben B-t is érintjük valamiért. Nincs logika a rendszerben, sokszor a már végigjátszott pályarészen kellett visszafelé haladnom, hogy átjussak egy másik helyszínre, mivel gyorsutazásra csak a pályák elején van lehetőségünk. Erre tesz még rá egy lapáttal a használhatatlan térkép, ami semmire nem jó, többre mentünk volna, ha kapunk egy Batcompasst (hoppá, ezt szabadalmaztatom).
Kütyükből még így sincs hiány, visszatért a horgonypisztoly, amivel a magaslati pontokra kapaszkodhatunk fel, a Batarang, amit a későbbiekben elektromossá fejleszthetünk, a Batclaw, amivel szellőzőket és vékonyabb falakat dönthetünk ki, a robbanó gél egy új változata, amit ezúttal nem felfújni kell az adott felületre, hanem fellőni, illetve a Crypto Sequencer és a Detektív mód is, melyek még nagyobb szerepet kaptak, mint eddig. Sok felülettel például csak akkor léphetünk interakcióba, ha előtte Detektív módban tüzetesen megvizsgáltuk azt.
A Crypto Sequenceren is újítottak, most nem a kontroller analógjait kell izgatnunk-mozgatnunk, hanem egy kódsorban elrejtett háromjegyű számot megtalálnunk. No meg fejlesztenünk a kicsikét, különben jó pár ajtón nem jutunk át, de a fejlesztés valószínűleg egy másik pályán található, szóval visszakanyarodtunk a bekezdés elején tárgyalt problémához.
Kicsit csúnyácska, de Batman
A játék indításakor az első meglepetés akkor ért, amikor nem sikerült megtalálnom a grafikai beállításokat, pontosabban csak a felbontást tudtam állítani. A válasz egyszerű: két opció kivételével nincsenek külön grafikai beállítások (élsimítás, mélységérzet). Ennek ellenére a látvánnyal nem lenne baj – no meg végre van egy játék, ami maximum felbontáson megy a gépemen –, viszont nem egyszer ráközelít a kamera a szereplőkre, ilyenkor pedig kegyetlenül előjönnek a pixelek, és új értelmet nyer a rosszarcú kifejezés. Lehet, hogy emiatt, lehet hogy nem, de a fejlesztők egy huszárvágással elintézték az átvezetőket: lényegében animált képregényeket nézhetünk valós mozgókép helyett. Tehát látunk például egy sima rajzot a szereplőkkel, ami előtt elmosódó esőcseppek zuhognak, és halljuk a hangeffekteket, párbeszédeket.
Illúziórombolónak nem nevezném ezt a megoldást, hiszen képregény-adaptációról beszélünk, de valahogy a kívánt hatást sem éri el – már amennyiben nem az volt a kívánt hatás, hogy elfedjék a grafikai problémákat, mivel az sikerült. Hangok terén szerencsére már más a helyzet, az effektek az eddig jól megszokottak, a szinkronszínészek pedig visszatértek az alapjátékból, így például Batman és a Joker hangja is maradt az Arkham Originsben megismert. A dallamokat is onnan emelték át, szóval az audio részt tekintve korrekt iparosmunkát végeztek a készítők.
Robin, szálljunk be?
No de megér-e 20 eurót (kb. hatezer forintot) a Blackgate HD? A válaszom sajnos nem, mivel egy idő után rendkívül repetitívvé, sőt, idegesítővé válik a játék. A Pingvin elleni bossfightot például csak sokszori nekifutásra tudtam megcsinálni (a többi bossfight viszont remekül sikerült!) egy csalás miatt: a sehonnai bitang verőember, akinek száz ikertestvérére ugrottam már rá és ütöttem le, itt valamiért különleges képességekkel rendelkezik, és akkor is meghallja, hogy közeledem, ha még csak gondolatban foglalkoztam ilyesmivel... Nem csak emiatt, de a várt siker másodszorra is elmarad a Blackgate esetében, reméljük a jövőre érkező Batman: Arkham Knight feledteti majd bánatunkat.
