Egyre több alkotás bújik meg a hangzatos művészet szó csalfa álcája mögé az emberiség civilizálódásával. Így fordulhatott elő, hogy egy zártabb körű rendezvényen ott fityeghetett a kiállított darabok között egy olyan zöld, szőrös szövetdarab, amire több lukacsos lefolyóvédő és néhány alaplap, valamint processzor volt - katonás összevisszaságban - rávarrva. Még a kreátora arcán is látszódott az őszinte „fogalmam sincs, hogy mi ez" kifejezés, miközben bőszen magyarázta a publikumnak, hogy mit is akart kifejezni a kézügyességének kivetülése.
Ha mi, értelemmel felruházott lények képesek vagyunk az ilyen kuka mellé esett kreálmányokra ráfogni azt, hogy művészi, akkor mennyivel inkább elismerendőbb azon emberek munkája, akik videojátékok formájában néha csodákat varázsolnak a képernyőinkre. Az Amerikában tevékenykedő Nemzeti Művészeti Alapítványnak köszönhetően nagyobbfajta elismerést kap a műfaj, ugyanis 2012-től hivatalosan is művészetnek minősítik a virtuálisan szórakoztató produktumokat. Erre a titulusra máris rászolgál a Bastion névre keresztelt matéria, amelyet egy pindurka csapat, a Supergiant álmodott meg, majd készített el.
A csipet-csapat nagyot csapat!
A féltucatnyi emberkét számláló fejlesztőcég gondolt egy merészet, majd egy határozott huszársuhintással bele is vágott egy olyan akció-szerepjáték elkészítésébe, amelyben rendhagyó módon jelenítenek meg egy elfeledett világot és annak történetét. Mind ötletében, mind megvalósításában olyannyira sikerült a Bastionnek kitűnnie a tömegből, hogy nem kisebb cég nyújtott neki segítő jobbot, mint a Warner Bros. Az késztette erre a lépésre a nagy múltú kiadót, hogy meglátta a fejlesztőkben a tehetséget és azt, hogy milyen, amikor a képzelet találkozik egy remek innovációval. Szerencsére magára a műre (mert ugye nemsokára már hivatalosan is annak hívhatjuk) nem hatott ki ez az összebútorozás, így a készítőknek megalkuvás nélkül és független készítőkként sikerült kivitelezniük az alkotást, ami máris bezsebelt egy komoly elismerést!
Lépteink nyomán születnek meg az ódon falak
A játék története nem hiszi magáról azt, hogy ő székelte a spanyolviaszt. A sztori receptje nagyon egyszerű: a körülöttünk lévő világ úgy, ahogy van, elpusztult és darabjaira hullott. A mi feladatunk lesz, hogy ezt rendbe hozzuk. De mégis hogyan?
Előfordult már, hogy egy átmulatott éjszaka után - üres üvegek gyűrűjében ébredve - a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy összerakd az előző este eseményeinek képkockáit? Főhősünk feltehetően nem rúgta magát atomrészegre, de feladatának jellegét tekintve hasonló erőpróba elé állítja a sors. Ágyából kikelvén zilált hajú barátunknak valószínűleg nem kellett azon gondolkodnia, hogy milyen fajta hígítóval fogja lemosni az arcára - alkoholos filccel - pingált fallikus jelképet (ahogyan mostanság a jól sikerült bulikban billogozzák meg ily módon azokat, akik kiütötték magukat). Őt most ugyanis olyan életeket érintő, létfontosságú küldetés várja, amit csak józanul hajthat végre. 
Bizony, mert a világ, ami körülveszi... vagyis nem veszi körül semmi, hisz ahogy úttörőként szeli a levegőt, úgy nyeri vissza alakját előtte és mögötte a táj. A folyamatosan és szakaszonként épülő-szépülő környezet minden egyes darabja egy műalkotás, amit a készítők kézzel rajzoltak és festettek meg! Olyan érzete támad az embernek - miközben folyamatosan halad előre -, mintha egy eszeveszett rohanásban kezdene a festményektől tarkított párizsi Louvre folyosóin. Ezen látványorgia mellé még kapunk egy narrátort is, aki szinte kezünket fogva végigkalauzol minket - vagyis a Kölyköt - ezen az egész forgatagon. Az általa regélt dolgokból tudhatjuk meg, hogy miként fajult el ennyire kaotikussá a helyzet. Személyében nem egy előre beprogramozott mesélővel találkozhatunk, hanem egy minden mozzanatra reagáló fabulafaragóval. Például, ha nagyon hezitálunk, vagy nem találjuk a tovább vezető ösvényt, akkor kendőzetlenül közli a hallgatósággal, hogy mi most abszolút nem vagyunk a helyzet magaslatán.
Annyira jó, mint egy interaktív mesekönyv
A változatos helyszíneknek hála nem válnak monotonná a lendületes küzdelmek, amelyekben a főszerepet mindenképpen a garmadával megszerezhető és folyamatosan tuningolható fegyverek töltik be. Így mindenki megtalálhatja a személyiségéhez legközelebb álló harci stílust, amit a díszes ellenállományon vethet be.
A közel tízórás kaland végig kihívások elé állítja karakterünket és bizton szívvel nyugtázhatjuk, hogy ezért a játékért simán elmorzsolhatunk egy esti fohászt... Már csak azért is, hogy a konzolos verzió mellett a PC-s közönség is mihamarabb megízlelhesse. A fogyasztása mindenképpen ajánlott a jelenlegi teljes populációnak. Mint egy műalkotásnak, a Bastionnek is vannak kisebb hibái - amiken lehetne csámcsogni -, de mindezekkel együtt egy nagyon egyedi kalandban lehet részük azoknak, akik rálépnek erre az útra.
Ha szeretnétek egy Bastion kulcsot (Xbox 360) nyerni, válaszoljatok helyesen az alábbi Facebook bejegyzésben feltett kérdésre a linkelt poszthoz hozzászólva.
Sorsolás hétfőn!
