A videojáték fejlesztés iparággá válása egyrészt azt hozta magával, hogy minden korábbinál nagyobb költségvetésből készülnek a prémium kategóriás játékok, és nem egy esetben olyan marketingkampány támogatását élvezik, amilyenről sok hollywoodi produkció is csak álmodhat. A fejlesztésre fordított erőforrások növekvő mértéke viszont kéz a kézben jár a biztosra hajtó befektetőkkel. Ezért tartunk ott ma, hogy a legtöbb játék valamilyen jól bejáratott sorozat, vagy akár több médiumon átívelő franchise része, és kevés az eredeti ötlet. Dollártízmilliókat nem lehet csak úgy kockára tenni, mintha kaszinóba, vagy lóversenypályára menne az ember.
Szerencsére a független játékfejlesztés még ma is létező fogalom, és akad nem egy olyan kis stúdió, ami nem a befektetők pénzét kockáztatja, hanem a saját tőkéjét és a munkatársak megélhetését kísérletezéssel, új utak keresésével és eredeti ötletek megvalósításával. Nekik köszönhetünk olyan emlékezetes gyöngyszemeket, mint a Braid, a Limbo, Amnesia, Minecraft, vagy épp a Bastion. Utóbbi már a megjelenése előtt számos díjat bezsebelt lenyűgöző látványvilágának, fülbemászó dallamainak, és a történésekre reagáló dinamikus narrátorának köszönhetően. Mára ezek száma már a hatvanat is meghaladja, a játék pedig az év végére már félmillió példányban kelt el X360-on és PC-n.
