Vannak filmek, amelyeket nem érdemes folytatni, mert kerek, lezárt egészek, akár a Mátrix, vagy A Karib-tenger Kalózai első része, de említhetném a Másnaposokat is, csakhogy minél színesebb legyen a műfaji paletta. Azonban a pénzéhes producerek meglátva a kedvező bevételi mutatókat elrendelik a folytatást. Ehhez azonban újra mozgásba kell lendíteni a történet fogaskerekeit, és ezek általában erőltetett történetvezetést valamint az első rész kedvelt elemeinek ismétlését/kifordítását hozzák magukkal. A 2008-as Elrabolva című Luc Besson opuszt is utol érte a végzete, ami szintén felsorakozik a fent felsoroltak mellé, de nem annyira, hogy az első rész nimbuszát romba döntse.
Mert mi is volt az Elrabolva sikerének a kulcsa? Elsősorban Liam Neeson. A B-kategóriás történet a visszavonult ügynökről, aki próbálja megmenteni a lányát az emberrablóktól lényegében simán beleillett volna Steven Seagal életművébe. Azonban, hogy ezt a 193 cm magas, tehetséges – elsősorban drámai szerepeiről ismert – ír színész legendát tették meg főszereplőnek, kiemelte a filmet a fent említett stílus mocsarából, Bryan Mills-t pedig egy rém szerethető figurává tette.
