Az Assassin's Creed IV: Black Flag az egyik legjobb Assassin's Creed játék lett, holott erősen háttérbe szorultak a sorozat sajátosságai. Persze az Abstergo, a parkourozás, a templomosok itt is megjelentek, de ha elhagyja az előtagot és csak szimplán Black Flagnek hívják (ami azért így nem a legkreatívabb játéknév, de ez mellékes), önálló kalózos játékként is tudtuk volna szeretni. Most megjött a mobilos spin-off, ami abszolút a kalózkodásról szól, egész pontosan a „szakma” hajón töltött pillanatairól. Kalózkodni mindenhol jó.
Céltalan hajósnak sem kegyelmezünk
Fontos, hogy ez az elején tudatosuljon: az Assassin's Creed: Piratesben nincs parkourozás, soha nem hagyjuk el a hajót. Tulajdonképpen a főszereplőt sem látjuk soha, csak képregényesen megrajzolt formában, párbeszédek során. A sztori 1716-ban játszódik, Alonzo Batilla kapitányt irányítjuk, akit a La Buse nevű kalóz kiszabadít a fogságból, és még a tutorial alatt ad neki egy saját hajót. Kettőt, egész pontosan, és csak az egyiket kell erőszakkal elvennie, aztán folytathatja útját a legendássá válás felé.
A sztori, mint a mobilos játékok többségénél, úgy itt is csak töltelék, de a dialógusok azért viccesek. Néhány NPC felbukkan a Black Flagből, akik játszottak a játékkal, értékelni fogják a kacsintásokat. A játékidő nagy része mellékküldetések teljesítésével telik, amik egymáshoz képest nem különösebben változatosak, de nem is lehetne többet kihozni belőlük. Legtöbbször más hajókkal kell csatázni, de van, hogy kincset kell keresni, világítótornyot elfoglalni, vagy akadályokat kerülgetve áthaladni az ellenőrzőpontokon. Az Assassination küldik neve láttán felcsillanhat az egyszeri játékos szeme, de ezeknél sem szállunk le a hajóról, csak cselesen közelítjük meg a célpontot.
A csatázás egyébként egyszerű; támadunk, megvárjuk míg újra támadhatunk, addig meg, kerülgetjük az ellenfél támadásait. A Ubisoft megoldotta, hogy ebbe ne unjunk bele három ütközet után, mivel a küldetések másodlagos feladatai között szerepel, hogy bizonyos időkereten belül teljesítsük, így ha nem tüzelünk elég gyorsan, kifuthatunk az időből. A küldetések teljesítéséért arany, XP és mindenféle nyersanyag jár, amikből fejleszthetjük hajónkat, bővíthetjük legénységünket és új perkeket vehetünk. Hál' Istennek ezekhez csak így juthatunk hozzá, egyáltalán nincs mikrotranzakció. Nincs. Semmilyen. Fejlődni akarsz? Játssz! Követendő példa ez, még ha pénzügyileg nem is olyan jövedelmező a fejlesztők számára.
Ezért megéri kalóznak lenni
Az Assassin's Creed: Piratesben kétféleképpen mehetünk egyik küldetéstől a másikig. Egyrészt navigálhatunk a térképen, felülről nézve, a hajó útját a Flight Controlhoz hasonlóan megrajzolva - ez a gyorsabb, de én mégis inkább a másikat választottam: a hagyományos közlekedést. A tenger és a környezet ugyanis gyönyörű, a vízen megcsillanó nap fénye nemkülönben, és az egész egyszerűen olyan látványorgia, amit eddig csak kevés mobilos játékban láttunk. Lehet, hogy unalmasabb és lassabb odahajózni a célponthoz (bár ilyenkor random kincseket is találhatunk, kimenthetjük a fuldokló matrózokat, valamint csatákba is keveredhetünk), de a legtöbb játékos amúgy sem azt élvezi, ha pár óra alatt végez egy játékkal.
Ubisoft minőséget kaptunk, ez kétségtelen, és bár a Pirates néha kicsit lassú és csak némi belemagyarázással nevezhető Assassin's Creed játéknak, mobilra megfelel. Ha többjátékos mód is lenne benne, sőt a világban összefuthatnánk 5-6 más játékossal, egy-két jófajta tengeri csatázásra, az lenne aztán az igazi öröm. Bár ehhez a harcrendszert is fejleszteni kéne, különben a végtelenségig lehetne lövöldözni egymást eredménytelenül.
