Annyi magányos hőssel harcolhattunk TPS-ekben: Sam Fisher, Max Payne, Lara Croft, Indiana Jones... A többtagú taktikai shooterek sem ritkák, hiszen itt van nekünk a Gears of War, Ghost Recon: Advanced Warfighter - sőt, bizonyos tekintetben a Mass Effect is ide sorolható. Talán egyetlen téma maradt még érintetlenül ezen a téren a TPS-eknél: az Army of Two-ban - ahogy címe is mutatja - egész pontosan két marcona kommandós arcot irányíthatunk.
„Mi vagyunk a zsoldosok..."
A játék főszereplői, Salem és Rios sem a megszokott jóvágású, macho jófiúk, akik az USA-ért és a szabad világért kockáztatják életüket. Frászt! Hőseink zsoldosok, akik pusztán bőséges suskáért irtják küldetésről küldetésre az arab és távol-keleti terroristákat. Az állami hadseregen csak röhögnek, hogy mennyire lassúak, rosszul felszereltek és mekkora birkák hozzájuk képest. A játék tehát igyekszik olyan távol állni az unalmas politikai korrektségtől, amennyire csak lehet. Hőseink cinikus, sokat megélt, illúziók nélküli figurák és véres munkájukkal pusztán saját egzisztenciájukat akarják szinten tartani, a hazafias szempontok egyáltalán nem vezérlik őket. A köztük lezajló párbeszédek egyszerre pörgősek, reálisak és életszerűek - nagyon sokat dobnak az Army of Two hangulatán. A sztorit sem hanyagolták el: saját szervezetünket belül valamilyen árulás rohasztja szét, illetve egyre több társunkat árulják el és ölik meg. Miközben különböző egzotikus helyszíneket irtjuk a terroristákat küldetésről küldetésre, fokozatosan derül fény arra, ki áll az árulások mögött.
Nem, egyedül tényleg nem megy
Az Army of Two maximálisan arra ösztökél, hogy minden akciónkat a társunk segítségével hajtsuk végre és egyedül esélyünk sincs arra, hogy legyűrjük az arab terroristák hullámait. Társunkkal legtöbbször fedező tüzet kell biztosítanunk, hogy lehetőleg megkerüljük az ellent és kilőjük fedezéke mögül. Az „aggro" kifejezés ismerős lehet a World of Warcraftból: nagyjából úgy is működik, mint a jól ismert MMORPG-ben, tehát miközben társunkkal bőszen lövetjük a célpontjainkat, hogy csak rá figyeljen, addig nekünk meg kell kerülnünk és oldalba kell kapnunk őket. Van, ahol ez a taktika csak ajánlott, máshol (a különböző bossoknál) viszont kötelező, különben nem bírjuk leszedni az ellent, csak hátulról. Kicsit ettől az akció természetellenes is és a harci szituációk valamennyire mesterkéltek, azonban ezért bőségesen kárpótol a rengeteg taktikázás, amelyet akár egy haverral (úgy az igazi), akár a gépi mesterséges intelligencia által vezérelt kommandós társsal alkalmazhatunk.
Ugye nem is gondoltad, mire lehet jó egy kocsiajtó?
Emellett újszerű és jópofa harctéri megoldásokkal is találkozhatunk: az egyik ilyen például, amikor felkapunk egy autóajtót és azt elénk tartva megyünk előre, miközben társunk lövi az ellent.
Az MI egyébként összességében jó, de sajnos néha előfordul, hogy nagyon furán viselkedik. Például, ha nagyon lesérül saját emberünk és leül a földre, hogy társa vonszolja fedezékbe és ott gyógyítsa fel, akkor bizony időnként a lehető legidétlenebb helyekre képes odahúzni minket a másik arc, ahol garantáltan miszlikbe lőnek.
Összességében azért a játék a döcögős MI ellenére nagyon nagy fun: elég annyi hozzá, hogy tegnap este nyolc körül leültem mellé és hajnali háromig toltam, annyira rákattantam.
„Irak tours", sok látványossággal
A játék grafikája igen ütős: a textúrák tűélesek (főleg 1920*1080-as full HD felbontáson), akár a különböző házak és sziklák falait, hőseinek és az ellen ruházatát, ijesztő maszkjaikat, vagy a fényviszonyokhoz kötődő különböző effektusokat nézzük. A készítők ügyeltek is a részletekre: a falakon kommunista, vagy az arab terroristák jelképeire emlékeztető rajzokat láthatunk, és a különböző épületet és járművek is teljesen életszerűek.
Nagyon szép még vízábrázolás is, illetve különösen el voltam ragadtatva attól a pályától, sziklás szakadékok között repkedtem egy ejtőernyővel.
Ide érdemes „bevonulni"
Az Army of Two egy remek és rendkívül addiktív kis TPS, sokféle jópofa ötlettel és csak pár enyhén amatőr hiba rontja le, mint például a kissé monoton pályatervezés, vagy az tény, hogy a rövid játékidőt a készítők bizonyos helyszíneken Kína lakosságának megfelelő ellenséggel próbálják palástolni...
Ettől függetlenül mindenképpen ajánlom minden TPS rajongónak, akár a taktikai, akár az akciódúsabb shootereket kedveli. Stílusos, aránylag jól kidolgozott, érdekes cucc, Xbox 360-on és PS3-on egyaránt üt.
GameStar
