Drága a VR-headset, ezt mi sem tagadjuk, még a jelenleg hozzáférhető legolcsóbb teljes értékű csomag, a Meta Quest 2 is kíméletlenül megcsapolja egy átlagos magyar háztartás havi büdzséjét. Most mégis azt mondjuk: van, hogy kifizetődik. És ezzel most nem csak az élményre gondolunk, hanem arra, hogy bizonyos helyzetben egy-két év alatt visszahozza az árát. Például akkor, ha edzeni, fogyni, erősödni szeretnél (amely, lássuk be, a gamer társadalom nagy részére ráfér, természetesen a GameStar teljes szerkesztőségével az élen), ezen a téren ugyanis a VR konkrétan verhetetlen, főleg az introvertáltak körében, vagy ha az ember simán viszolyog az edzőterem és a személyi edző gondolatától is.
A megfelelő játékválasztással ugyanis a headset árát leszámítva nagyon olcsón, egyszeri befektetéssel kapsz egy olyan eszközt, ami nem csak kíméletlenül átmozgat, de van annyira addiktív, hogy hetek, hónapok után is lelkesen mozogj. Alább hét tippet adunk, hogy hogyan vágj bele, ha egyszer elszánod magad. Persze nem ígérhetünk semmit, de arra nagyon sok pénzt tennénk, hogy nem fogod megbánni.
Beat Saber
Minden létező VR-toplistában (sőt, bármilyen toplistában) ott a helye ennek a pofátlanul addiktív és konkrétan antidepresszánsként funkcionáló fitneszjátéknak, de kardiotémában viszonylag ritkán emlegetik. Mi most megtesszük: az ugyanis, hogy ritmusra fénykardokkal kockákat szeletelsz és geometrikus alakzatok elől hajolgatsz félre, alapjáraton tényleg nem egy fullos zsírégető program, ám azoknak tökéletes, akik csak most kezdenek napirendre térni afelett, hogy milyen állapotban van a testük, és még fényévekre vannak a hardcore crossfittől. Őket igenis képes alaposan átmozgatni a Beat Saber. A profibbak pedig alkalmazhatják bemelegítőként is.
Többek közt az a csodálatos a játékban, hogy igenis jelenthet kőkemény fizikai kihívást is. Igaz, ehhez el kell jutni egy olyan szintre, ahova nem minden földi halandó képes. Ahol követhetetlenül gyors négynegyedekre vagy tört ütemekre kell kaszabolni a kockákat, amelyek olyan sebességgel érkeznek, hogy mi már a YouTube-videókba is beleszédülünk, azt pedig elképzelni sem tudjuk, hogy utánuk csináljuk. Aztán persze ki tudja. Pár éve még az elit liga tagjai is ezt gondolták, és most nézzétek meg, hol tartanak. Mármint konkrétan nézzétek meg.
Szórakozásfaktor: 5/5
Izzadásfaktor: 2/5
Gorn
Ahogy az itt szereplő címek többsége, a Gorn fejlesztőinek szeme előtt sem a fitnesz lebegett, amikor megalkották ezt fantasztikus gladiátorszimulátort. Oké, azt pontosan nem tudjuk, mi lebegett a szemük előtt, de bármit is szedtek, mi is kérünk belőle. A Gorn ugyanis egy abszurd, követhetetlen lázálom, egyszerre nevetsz vinnyogva, szörnyűlködsz és kapkodod a levegőt, miközben éppen kiugrani készül a szíved a mellkasodból.
Az, hogy gladiátorszimulátor, természetesen nem fedi le a valóságot. A lényeg, hogy olyan arénákban kell gumi és zselatin módjára viselkedő "fegyverekkel" ledarálnod, felaprítanod és szétcincálnod az ellenfeleidet, amelyek egy pillanat alatt iszamossá változnak az iszonyatos mennyiségű rajzfilmvértől, és amelyben minden mindennel reakcióba lép fizikailag, azaz lehangoló glichekről, clippingről szó sincs. Mindez persze pont olyan kimerítő, mint ahogy hangzik, főleg, ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy elegendő tér áll a rendelkezésedre, és wireless módban játszol. (Ajánljuk a Quest 2-őt akár vezeték nélküli PC-módban, de kissé butított grafikával magán a headseten is elfut a Gorn.) Nem csak horizontális térre lesz szükséged, a gladiátorszertartás része ugyanis a fegyver rendszeres magasba emelése, ennek meg ugye a lámpabúra láthatja kárát, a kontrolleredről nem is beszélve. Ettől függetlenül tartozol magadnak és a testednek annyival, hogy kipróbálod a (meglepetés!) Devolver Digital zseniális VR-műalkotását.
Szórakozásfaktor: 5/5
Izzásfaktor: 3/5
FitXR
Következzék végre egy hamisítatlan, kizárólag az erőnlétről és a zsírégetésről szóló fitneszprogram. Ha csak egy játékot veszel meg erre a célra, legyen az a FitXR: lehet, hogy nem a legváltozatosabb cím a témában, de az biztos, hogy ennél alaposabban semmi sem mozgat át. Tulajdonképpen semmi más nem történik, csak boxolsz, guggolsz és hajolgatsz, de a grafikai körítés és a visszacsatolás olyan meggyőző, hogy közben egy percig sem unatkozol. Mindig pontosan érzed, mit hogyan rontottál el, a tracking pontos, amikor pedig összejön egy tökéletes mozdulat, az bizony kész boldogsághormon-robbanás.
Egy fél órás session végére, miközben hámozod le magadról a rád tapadt pólódat, úgy érzed majd, hogy világbajnok vagy. Egy pár hónap után pedig akkor is megmarad ez az érzés, amikor belenézel a tükörbe.
Szórakozásfaktor: 3/5
Izzadásfaktor: 5/5
Pistol Whip
Ahogy a nagy műalkotások általában, a Pistol Whip is a válság gyermeke. A Cloudhead Games fejlesztőinek finoman szólva nem ment jól a szekér, muszáj volt tehát összehozniuk egy sikerjátékot viszonylag gyorsan, úgy, hogy arra bárki azonnal rácsavarodjon és mégse adják el a lelküket. Sikerült: a Pistol Whip egyszerre idézi meg a Beat Sabert, a kilencvenes évek elejének (mai szemmel nyilván nevetséges) FMV on-rail shootereit (a Mad Dog McRee ugye megvan mindenkinek?) és a most különösen aktuális John Wicket.
A játékmenet pofonegyszerű, a helyváltoztató mozgással nincs dolgod, csak lövöldöznöd, újratöltened kell, illetve akadályok elől félreugrálnod és -hajolgatnod. Ha fogytán az életerő, vagy kifogyott a lőszer és hirtelen nincs időd újratölteni, akkor jön jól a címben szereplő manőver: fogod a pisztolyt és közelharci fegyverként használod. Ja, és mindezt a (nem is akármilyen) zene ritmusára. Az eredmény: teljes flow, eltűnő feszültség, simuló ráncok, adrenalin, endorfin és (öt perc után) patakokban folyó izzadtság.
Szórakozásfaktor: 5/5
Izzadásfaktor: 4/5
The Climb
Első látásra nehéz megállapítani, hogy a The Climb két része meditációs-relaxációs élmény vagy kőkemény fizikai kihívás. A válasz az, hogy mindkettő: miközben a VR-mércével (még Meta Questen is) meglepően szép és részletes tájakban gyönyörködsz, precízen helyezgeteg a kezeidet a megfelelő fogódzókba, ez pedig még úgy is nehéz, hogy nem kell lógnod, támasztanod, azaz a saját testsúlyod nem része a képletnek. Ahogy a Beat Sabert, ezt is kezdő kondizóknak ajánljuk bemelegítésül, de ettől függetlenül hasznos és kimerítő edzés, ha jól csinálod.
Nem úgy kimerítő, hogy hamar elfáradsz, hanem úgy, hogy észre sem veszed, hogy már fél órája benne vagy és alig érzed a karjaidat. A mászásban ugyanis könnyű elveszni: ha egyszer elkapod a flow-t, a ritmust, és megtanulsz semmire sem gondolni közben, csak a következő akadályra, és szabályos időközönként szünetet tartasz, hogy körbenézz, szó szerint megszűnik a külvilág. Pedig tényleg nem történik más, mint hogy egyik kiszögellésről a másikra lendülsz, ám a Crytek fejlesztői olyan ügyesen lefordították ezt a monoton műveletsort játékmechanikákra, hogy az egész teljesen addiktív. Ha van jó függőség, akkor ez biztosan az.
Szórakozásfaktor: 4/5
Izzadásfaktor: 3/5
Bokszolós játékok: Creed: Rise to Glory és a The Thrill of the Fight
Természetesen nem hagyhatjuk ki a VR-headsetek egyik legnagyobb fegyvertényét, a bokszszimulátorokat, így a lista végén mindjárt kettőt is ajánlunk. Túlságosan hasonlóak ahhoz, hogy külön tárgyaljuk őket, mégsem elégszünk meg eggyel, egyik ugyanis jobb, mint a másik. Mindjárt kiderül, melyik.
A Rise to Glory-t könnyű lenne elintézni azzal, hogy profitorientált filmes kapcsolt termékről van szó, ám a VR-veterán Survios szerencsére nem elégedett meg a kötelezővel. A Rocky-spinoff sorozatnak indult Creed-széria a (Sylvester Stallone nélkül is rendkívül szórakoztató) harmadik részénél tart éppen, de nem ezért ajánljuk ezt a címet, hanem mert saját jogán is kiváló játék. Szimulátornak nem neveznénk, inkább ügyességi- és reflexjáték ez, ahol legalább akkora hangsúly van a quick time eventeken (igen, ez egy létező dolog még VR-ban is) és a minijátékokon (még arra is külön mechanika van, hogy visszatérj az ájulás határáról egy potenciális kiütésnél), mint az ellenfél püfölésén. Az egyetlen negatívum, hogy a ringben és az edzőteremben (mert ilyen is van, maga Rocky az edző, még a hangja is stimmel, igaz, sajnos nem Stallonéé) hadonászással végezhetünk helyváltoztató mozgást, ez pedig kissé hazavágja a - videojáték-marketinges modorossággal élve - immerziót.
A lényeg azonban az, hogy így is rendkívül kimerítő az egész. Bokszolni ugyanis még akkor is megterhelő, ha a valóságban csak a levegőt ütjük; erre a következő címünknél visszatérünk. A lényeg most az, hogy egy csodás grafikával megáldott, a széria ellenfeleit kissé rajzfilmes, mégis hihető módon ábrázoló, hangulatos bokszájétkot kapunk sok pályával, és ha szeretnénk, még némi szedett-vedett történettel is. Kissé drága, de így is bőven megéri.
Szórakozásfaktor: 4/5
Izzadásfaktor: 4/5
Ha választanod kell, akkor azonban mindenképp a jóval olcsóbb és így is sokkal tartalmasabb The Thrill of the Fight mellett dönts, könyörgünk! Ez az egyszerű, csúnyácska, finoman szólva nem túlhájpolt kis cím ugyanis nem csak a legjobb boksz- vagy fitneszjátékot takarja, hanem alighanem a legjobb VR-játékot úgy általában, bármilyen merésznek is tűnik ez a kijelentés.
Történet és egyéb felesleges körítés nincs, a grafikát a legtöbb PS2-játék leiskolázza, tele van az egész "jóvanazúgy"-megoldásokkal (a tökéletes szinkronban szurkoló copy-paste nézőket és az üveges tekintetű bírót külön kiemelném), ami van: mérsékelten változatos ringek, pont elég (nagyon különböző tulajdonságokkal felruházott) ellenfél, gyakorló játékmód, teljes testre szabhatóság, és főleg nagybetűs BOKSZ.
A The Thrill of the Fight nem cáfol rá a címére: meggyőző fizikai realizmus és sérülésszimuláció gondoskodik arról, hogy beleéld magad a küzdelembe. Tudnod kell, hogyan védd magad és hogyan játszd ki az ellenfeled védekezését, és ami a legszebb, hogy utóbbi még könnyű fokozaton is pontosan ugyanezzel próbálkozik. Az ütések kék-lila foltokat hagynak, szemöldökök, szájak repednek fel, még az arckifejezése is egyre fáradtabb, majd kétségbeesettebb lesz, ahogy érzi a vesztét, de sosem adja fel könnyen: nagyon keményen meg kell dolgoznod a győzelemért, a kiütésért pedig pláne.
A legfontosabb azonban az, hogy legfeljebb az igazán kemény crossfit dolgoztat meg ennyire. Nem érdemes elintézni a virtuális bokszot azzal, hogy
ugyan már, a levegőt ütöd, hát mi van abban megerőltető?
E sorok írója három meccs után két napig megmozdulni alig bírt. A semmit ütni önmagában is kemény munka, főleg abban a tempóban, amit ez a játék diktál, másrészt a The Thrill of the Fighttal játszani olyan, mintha tényleg az ellenfeledet ütnéd: a valóságban nincs ott semmi, mégis annyira meggyőző az egész, hogy a központi idegrendszered úgy veszi, mintha tényleg ott lenne. Az eredmény: konstans 180-as pulzus és egy-két hét után már érezhető szintlépés erőnlétileg és állóképességileg.
Szebb, összetettebb, eredetibb VR-játék biztosan van ennél, még ezen a listán is. De olyan biztosan nincs, amihez két év után is rendszeresen visszatérek.
Szórakozásfaktor: 5/5
Izzadásfaktor: végtelen/5
Ezek tehát a személyes kedvencek, természetesen a lista nem teljes és nem is lehet objektív, így most ti jöttök, tegyétek hozzá személyes kedvenceiteket!
