Amikor a közelmúltban bejelentette a Bobby Kotickot is magába foglaló befektetői csoport, hogy mintegy 8 milliárd dollárért megvásárolja a Vivendi által birtokolt Activision-Blizzard papírjainak túlnyomó százalékát, a részvényesek túlnyomó többsége kitörő örömmel üdvözölte a hírt. A likviditási gondokkal küszködő francia anyavállalatnak jól jönne a tőkeinjekció, az Activision pedig független vállalatként folytatná tovább az olyan milliárdokat termelő sikerszériák futószalagon történő gyártását, mint a Call of Duty, a World of Warcraft, a Diablo, a StarCraft, vagy a Skylanders.
Nem mindenki értett azonban egyet Kotickék szándékával, akad olyan részvényes, aki jó erkölcsbe ütköző haszonszerzés címén indított pert, egy másik pedig konkrétan olyan beadvánnyal fordult a Delaware-i versenybírósághoz, amelyben az akvizíció tiltását kérvényezte.
Tessék megkapaszkodni, a bíróság neki adott igazat, és tiltást rendelt el, és addig nem lehet nyélbe ütni az üzletet, ameddig a bíróság fel nem oldja, vagy a nem vivendis részvényesek jóvá nem hagyják a kivásárlást.
Amennyiben nem történik előrelépés az ügyben, újra előkerülhet az a forgatókönyv, aminek alapján az eladósodott anyavállalat az Activision-Blizzard nevében venne fel többmilliárdos hitelt. Lényegében az ilyen, a cég pénzügyi stabilitásának aláásására is alkalmas helyzettől való félelem miatt merült fel egyáltalán a szabadságharc gondolata.
