Megszokhattuk már, hogy a videojátékokról, és azok negatív hatásairól gyakran fogalmaznak meg éles kritikát olyan emberek, akik talán soha nem játszottak egyetlen játékkal sem. Sokszor jogosan vághatjuk a fejükhöz, hogy "mit okoskodik, ha nem is ért hozzá", de azért ne legyünk elfogultak: tény, hogy ezek a figurák többnyire nem buta emberek, és sok igazság is lehet a mondókájukban, ezért érdemes odafigyelni. A "csúnya, gonosz játékok" és az erőszak kapcsolatáról szóló értekezések szinte mindennaposak, de a játékok művészet mivoltáról még nem nagyon hallottuk a "betolakodók" okfejtéseit.
Roger Ebert neves amerikai filmkritikus, a Chicago Sun-Times publicistája most erről is felvilágosít bennünket. Szerinte egészen biztos, hogy a videojátékokat soha nem fogjuk művészetként értékelni. "Nem okos azt állítani valamiről, hogy soha, ezért inkább fogalmazzunk úgy, hogy egyetlen játékos se fog olyan sokáig élni, hogy a videojátékokra művészeti ágként tekinthessen. Van egy egészen nyilvánvaló különbség a művészet és játékok között: a játékokat meg lehet nyerni. A játéknak szabályai, feladatai vannak, pontokat kell szerezni, és végeredménye van. Fel lehet hozni persze ezzel szemben olyan játékokat, melyeknek nincsenek szabályaik, nem kell őket megnyerni, de az a helyzet, hogy ha egy játékból kivesszük ezeket az elemeket, akkor megszűnik játéknak lenni, és előadássá alakul át. Az előadást pedig átéljük, és nem megnyerjük. Nem hiszem, hogy örülnének a játékosok, ha játék művészet lenne..." Miféle "nem játékokra" célozhat? Mondjuk ilyesmire.
A véleményezést rátok bízzuk... Nem kérünk esztétikai elemzéseket a kommentekben, csak bárdolatlan szavakat, kemény, de igazságos ítéletet... Vitatkozhatunk az úriemberrel, de a kérdése mindenesetre jó.
