Tíznél is többször kellett beadni az APEH-hoz a bevallást azóta, hogy először mászhattunk fel egy istenigazából jól sikerült vonatszimulátor vezetőállásába. Mennyire csodálatos volt, amikor először fújt a masiniszta a sípjába és hatalmas szusszanások közepette életre kelt az Orient Expressz fekete vasszörnyetege, hogy aztán néhány perc múlva a játék egy felkiáltójeles üzenetben közölje velünk, hogy sikeresen felrobbantottuk az egész szakramentumot, köszönhetően a dilettáns fűtői technikánknak.
Érdekes, de a játék még azóta is nagy népszerűségnek örvend, habár egykori lelkesedésükből mára talán már a legnagyobb megszállottak is veszítettek, pedig remek dolog magyar tájakon, magyar festésű és idehaza is használt mozdonyokkal, illetve kocsikkal kattogni a virtuális vonalakon. Persze tudjuk, hogy sokan vannak - Nightwolf kollégával az élen - akiknek fogalmuk sincs, hogy mi a búbánatot lehet élvezni egy olyan játékon, amiben csak menni kell előre, sőt, itt még kormányozni sem szükséges, hiszen kötöttpályás cuccról van szó. Nekik nem is próbáljuk elmagyarázni, hogy mi a jó, de azok, akik szeretik ezeket a játékokat, úgyis egy nyelvet beszélnek.
Régi vonatosok előnyben
Nem kezdenénk el túlzottan visszarévedezni a múltba, hogy a Railworks-ből miként lett Train Simulator, legyen elég annyi, hogy a fejlesztők továbbra is megmaradtak ama csodás hagyományuk mellett, hogy aki rendelkezik a korábbi verzióval, az ingyenesen frissíthet a Train Simulator 2013-ra, és ez remek dolog, ugyanis a sorozat legfrissebb darabja jó. Na, nem annyira, hogy sokkot kapjunk, de akinek egy picit is kedves a szobányi dízelek hangja, a gőzösök csühögése, avagy a villanyosok búgása, azok tutira örömüket lelik majd a játékban és gyorsan megszokják a korábbi részekhez hasonlatosan kissé talán kusza menüt.
Hegye között, völgyek között...
Nehéz lett volna kihagyni a már-már közhelyesnek számító idézetet az ismert dalból, de esetünkben valóban erről van szó. A játékban ugyanis London-Birghton útvonalon, a népszerű és nagyon kedves Isle of Wight vonalán, valamint két amerikai helyszínen, Sherman Hillben és a Northeast Corridoron csattoghatunk oda és vissza, ahogyan kedvünk tartja. Akinek ez nem lenne elég, az nyugodtan emelje le a polcról a Deluxe Editiont, melyben ott figyel a München-Augsburg vonal, rajta az ICE 3 szerelvénnyel, ami igencsak szimpatikus vasparipa. A játékban alapból nem szerepelnek a TS 2012 útvonalai, de akinek ez hiányzik, az a kasszánál némi plusz pengőért cserébe megkapja az East Coast Main Linet és a Great Western Main Linet.
A második vágányon újdonságok érkeznek
A Train Simulator 2013 tartalmaz egy új Quick Drive menüt, ahol pillanatnyi hangulatunknak megfelelően variálhatunk mindent, a térképtől és a rajta futkározó szerelvénytől kezdve az időjáráson és a napszakon át. Így ha tele a hócipőnk azzal, hogy odakint mindenki a napsütést élvezi (ez most éppen nem annyira aktuális), akkor mi odahaza beállíthatunk égzengést és sűrű, setét fellegeket, habár ez igencsak kicsinyes bosszúállás azokon, akik erről nem is tudnak, de ha tudnának, akkor is magasról tennének rá.
Egy másik örvendetes újdonság a Steam Workshop, mely abban lesz segítségünkre, hogy minden eddiginél könnyebben fogunk tudni letölteni felhasználói tartalmakat, és ugyanígy számunkra is egyszerűbb közszemlére tennünk azt, amink van.
De mit lehet csinálni egy ilyen játékban?
A legegyszerűbb válasz az, hogy amit az életben is, vagyis elindulni, gyorsítani, menni, lassítani ki-és beszállítani az utasokat, illetve alkalmanként figyelni a jelzéseket is, mert ha jön szembe egy másik szerelvény, akkor igencsak el van rontva a napunk. Még ha egyébként így is van, botorság lenne azt hinni, hogy ennyiben ki is merül a játék, hiszen valóban ügyelnünk kell a jelzésekre, és adott pályákon egészen sokszor van ilyen-olyan sebességkorlátozás, amik nem azért kerültek aktiválásra, mert a forgalomirányító bepálinkázott.
Főleg akkor igényel a vezetés odafigyelést, amikor karrier módban (mert ilyen is van ám) játszunk, ott ugyanis minden megmozdulásunkat pontozza a játék, így súlyos büntetéseket vonnak maguk után az induláskor pörgő kerekek, de a vészfékezés is, mivel az utasok nem csipázzák, ha a nyakukba hullik a csomagtartón pihenő bőrönd. Plusz pontokat tudunk ugyanakkor szerezni azzal, ha tartjuk magunkat a menetrendhez, illetve nem csukjuk be az ajtókat még az előtt, hogy az összes utazni vágyó bitpolgár felszállt volna. A karrier egyébként is élvezetes dolog, főleg azoknak, akik egyébként úgy éreznék, hogy valójában nincs visszatartó erő a gyorshajtás, vagy a durva fékezések ellen. A küldetések hossza változó, a szűk félórástól a 2 órásig minden van, igény szerint, de ha ez nem lenne elég, akkor rittyenthetünk is magunknak, a saját szánk íze szerint. De nem csak személyszállító skillünket mutathatjuk meg, hanem a tehervonatok ezertonnás világában is mókázhatunk, bár ezek kevés kivétellel sok esetben inkább lokális feladatok, vagyis helyben kell mozgatni a tehervagonokat, ugyanakkor több ügyességet igényelnek és precizitást igényelnek.
A vonatablakon túli világ
A néha kicsit valóban egyhangú zötyögést a grafika és a hangok tudják feldobni, és ezzel nincs gondja a Train Simulator 2013-nak sem. Azt nem mondanánk, hogy a retinánk szétdurran a gyönyörű látványtól, de egészében mégis korrekt a játék látványvilága. Látszik, hogy a fejlesztők polírozgattak a motoron, de azért így is vannak hiányosságok, főleg ami az optimalizálást illeti, hiszen kell hozzá gép, hogy mindent fullra húzhassunk. Ugyanakkor nem szabad elvitatni azt sem, hogy nincsenek jelentős lassulások, illetve röccenések a hosszabb utazások alkalmával sem, márpedig az egyes térképek nem kicsik. Ami a vonatokat illeti, szépen kivitelezett, részletes vezetőállással rendelkező darabok, melyek kívülről is jól néznek ki. A hangjuk is megfelelő, de ami még jobb, hogy szépen mocorognak menet közben balra-jobbra, le-föl.
Nagyobb tempónál ez még jobban látszik, viszont ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni azt, ami eddig minden vonatos játéknál probléma volt, hogy nincs meg a kellő sebességérzet, csak a már extrém tempónál, aminek viszont elég hamar a kisiklás lesz vége. Ilyenkor egészen érdekes történések szemtanúi lehetünk, amint a szerelvény felágaskodik a magasba, vagy éppen hosszában össze-vissza tekeredve fetreng a földön, mint egy herén rúgott földigiliszta. Sokszor vehetjük észre azt, hogy egyenházak húzódnak végig a településeken, ahol szemernyi különbség sincs a porták között, ugyanakkor mindezt jól ellensúlyozzák a hegyvidéki részek, és a bokros, cserjés, angol tájak. Mindig neuralgikus probléma szokott lenni az emberek jelenléte az ilyen játékokban (a Microsoft Train Simulatorban azért, mert ott nem volt), most legalább a létszámukra nem lehet panasz. Emberformájuk van és az őseik sem blokktéglák voltak, de a mozdulataik leginkább az ízületi fájdalmakkal küszködő betegekére hajaznak.
Zárszóként annyit mondhatunk, hogy a Train Simulator 2013 egy szépen összerakott vonatos játék, aminek a grafikája megfelel a stílus követelményeinek, de a fizika is elég jól lett megalkotva. A kinézeten lehetne még kicsit csinosítani és az apróbb bugokkal is kezdhetnének a srácok valamit, de figyelembe véve, hogy az igazán jó vonatos játék olyan ritka, mint Kiszel Tünde lakásában a szemöldökcsipesz, ezért a vonatozásért rajongó játékosok semmiképpen se menjenek el mellette szó nélkül.
