Nincs még egy olyan sorozat a második világháborús érát boncolgató játékok palettáján, amelyik a Call of Duty-éhoz mérhető népszerűséggel bírna. Persze nem illik azt sem elhallgatni, hogy a 2003-as premier óta világszerte értékesített CoD (PC + konzol) epizódok mintegy 35 millió példányának közel egyharmadát a napjaink konfliktusait alapul vevő, fiktív tüzijátékot feldolgozó Modern Warfare tette ki.
A legfrissebb epizód, a karácsonyi szezonban taroló Call of Duty: World at War utoljára vezette vissza a sorozatot a második nagy világégés hadiösvényére, a jövőben mellőzni kívánják alkotói vérzivataros történelmünk eme szakaszát. Nem is meglepő, hogy 2009. karácsonyán már a Call of Duty: Modern Warfare 2-ben játszott összecsapásoktól lehetnek hangosak a multiplayer szerverek.
A sorozat titka véleményem szerint a könnyen elsajátítható kezelés, a jól skálázható kihívás, a barátságtalannak éppenséggel nem nevezhető gépigény és már-már túladagolt audio-vizuális orgazmus, no meg a filmszerű jelenetek (ez jórészt a szingli kampányra értendő) mellett a letisztult, addiktív többszereplős játékmódokban rejlik.
Már csak arra vagyok kíváncsi, merre mozdul majd a tér és az idő síkján a kiadó és a fejlesztők trojkája (Activision Blizzard, Infinity Ward, Treyarch), ha a modern idők hadviselése is a játékosok torkán akad.
